A dolgozat közepén kifogyó toll az egyik legkellemetlenebb dolog, ami csak történhet, utána hosszasan kell kotorászni a tolltartóban, hogy egy új íróeszközre leljünk. Legalábbis reméljük, hogy ez kívülről pont így néz ki, és a tanár még véletlen sem gyanítja, hogy épp a cetlinket olvasgatjuk. Ennek a módszernek előnye, hogy nagyon egyszerű, de hátránya, hogy egy dolgozatírás alatt maximum egyszer lehet tollat keresgélni, és akkor is elég feltűnő.

Forrás: Pexels.com

A tenyerünkbe gyorsan felírni egy pár emlékeztető szót, képletet, évszámot, a lehető legkézenfekvőbb, méghozzá szó szerint. Előnye, hogy nagyon könnyű megnézni, szinte észrevehetetlen, ha lepillantasz a tenyeredre. Hátránya, hogy csak kevés infó fér rá, tényleg csak a legszükségesebbek, és az is lejön, ha izzadunk. Akik nemcsak a tenyerükbe, hanem más testrészeikre is mertek puskát írni, már a következő szinten mozogtak, itt a leggyakoribb a miniszoknya, átlátszó harisnya kombó volt.

Forrás: Pexels.com

Általánosban elképesztő élmény volt, amikor először szembesültünk azzal, hogy létezik olyan eszköz, amit kifejezetten puskázásra gyártanak. Ennek a tollnak az oldalán lévő kihúzható papírra lehetett ráírni a szükséges anyagrészeket, és dolgozat alatt kihúzva rálesni. Előnye, hogy nem kell hozzá külön keresgélni, kéznél van, de hátránya, hogy nehéz észrevétlenül kihúzni, főleg, ha nagyobb részre írtuk fel a dolgokat.

Ezt tényleg csak ritkán és végső esetben érdemes használni, nagyon bonyolult ugyanis a megvalósítása. Ha ezt elkezded megírni, akkor egyszerűbb inkább megtanulni. Ehhez egy darab papírt harmonikaszerűen úgy kell kicsire összehajtani, hogy pont elférjen a tenyeredben. Ennek az előnye, hogy több fér rá, mivel lapozgatni is tudod, de hátránya, hogy nehéz a tenyérben elrejteni, és lebukás nélkül lapozni.

A Így puskáztunk általánosban és gimiben – A legtutibb módszerek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Azt kérdezitek, hogy mi kell ahhoz, hogy túléljétek ezt a borzalmas időszakot? Hát ti. Na jó, mondok pár konkrét dolgot is azért. Kezdésnek az is jó, ha egyszerűen csak magatokra hallgattok. Ilyenkor általában rendre jönnek a megmondóemberek, a rokonság, az ismerősök, és mind különféle okosságokkal traktálnak, vagy kérdésekkel:

• Na, mennyit tanultál ma?
• Tudsz mindent? 
• Mindenből tudj egy kicsit! 
• Meglesz az, színjelesre! Ugye?
• Aludj eleget!

Mert ugye nem elég, hogy állandóan stresszelnek a kérdéseikkel a tanulás miatt, mintha gépek lennétek, akik állandó tanulásra vannak ütemezve, még hasztalan tanácsokat is adnak. Aludjatok? Idegesen, mégis hogy?! Most dől össze az egész világ! És akkor erre komolyan ez a legmagasztosabb coelhói tanácsuk?! Éppen ezért én nem mondok ilyen tanácsokat, mert nincsen mindenkire ráhúzható séma. Ellenben néhány felszabadító gondolatot szívesen megosztok veletek. Azaz kicsit szembemegyek a józan tanácsokkal.

Tudom, vannak, akik azt mondják, hogy felesleges közvetlenül vizsgák előtti este meg reggel tanulni, de azért ez nem teljesen igaz. Szóval, ha ti is gyorsan memorizáló típusúak vagytok, akkor nyugodtan éljetek ezzel a módszerrel. Én még egyetemen is az utolsó pillanatig olvasgattam az anyagaimat vizsgák előtt, mert úgy sokkal jobban rögzült. Szóval, ha működik, csináljátok, ha nem, irány az ágy!

De, hisztizzetek, ha ettől jobban érzitek magatokat. Nyugodtan adjátok ki a feszültséget, verbalizáljátok a félelmeiteket, legyen az bármi. Jobb kint, mint bent, így ugyanis kicsit ellazultok. Nekem is megnyugtató volt a tudat, hogy nem tagadnak ki bukás esetén, bármennyire is irreális volt a félelmem. Egyébként is, ők gyakran idegesebbek nálatok is, és nagyon cukik, hogy ezt próbálják leplezni.

Élesebbé teszi a reflexeinket és megemeli az energiaszintünket – a stressz vajon a barátunk?

„Vannak, akik jobban működnek stresszhelyzetben – például egy vizsgán vagy állásinterjún –, és vannak, akik kevésbé, de egy dolgot le kell szögeznünk, a stressz nem feltétlenül az ellenségünk! Szét kell választani a jó stresszt a kevésbé jótól/hasznostól, meg kell értenünk, melyik miért van, és ki kell tapasztalnunk, melyiket hogyan tudjuk kezelni vagy épp átvészelni.”

Természetesen ne puskázz. (kacsintkacsintkacsint)

Tudom, szentségtörő dolog ez tőlem, hogy ezt leírom, és a tanárok vesszőparipája az, hogy nem éri meg kockáztatni a kizárást, de mégis, diákok tucatjai puskáznak érettségin. A kétségbeesés sok mindenre rávesz, nyilván nem árt ésszel csinálni. Előrevetítem, előbb-utóbb az ember rájön, hogy felesleges stressz puskákat gyártani, de nem hasztalan. Ha nem is használjátok végül, biztonságot ad a tudat, hogy használhattok valamit végszükség esetén, illetve a puska készítése maga is egy tanulási folyamat. 

Ezeken túl viszont jó, ha van nálatok csoki, szőlőcukor, víz, ha pedig nem megy a tanulás, akkor ne erőltessétek, inkább olvassatok el egy jó kis könyvet. Hasznos maximálisan kihasználnotok az időkereteteket, lehet, hogy nem jut eszetekbe semmi sem, de elég rossz érzés utána rájönni, hogy talán bent jut eszetekbe a válasz, ha nem siettek ki. Mindig tippeljetek, ha nincs jobb ötletetek, mert lehet szerencsétek; ami pedig a tanárokat illeti, ne féljetek tőlük. Ők is emberek, és nem céljuk benneteket megszívatni, és azt is tudják, milyen az, ha valaki leblokkol vizsga közben. Segítenek.

A szülőknek pedig csak egy tanácsom van, de az véresen komoly: ne zaklassátok a gyereketeket. Pont eléggé zaklatott magától is.

A legfontosabb tanácsom viszont az, hogy éljétek meg az érettségit, a legutolsó mozzanatig. Emlékszem, én az utolsó felelet után kimentem a suli előtti parkba, leültem a padra, és arra gondoltam, hogy: És akkor most mi? Mi a következő lépés? Mi jön az érettségi után? Hiányzott az érettségi előtti énem a nyervákolásommal együtt, az eredményhirdetés ugyanis visszavonhatatlanul lezár egy időszakot.

A „Ne tanulj előtte!” – hasznos és haszontalan tanácsok érettségi előtt bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Sokkal könnyebben fogsz tudni döntéseket hozni, valamint kiállni magadért. Mivel magadra vagy utalva, így egyszerűbb lesz akár egyetemi éveid alatt is kézben tartanod az életedet. Kolis körülmények között könnyű verzióban próbálhatod ki a felnőtt életet.

Még ha jó kapcsolatod is van a szüleiddel, akkor sem árt, ha kicsit kipróbálod az önálló életet. Kollégiumi körülmények között nem vagy száz százalékban magadra hagyva, mégis az otthoni közegtől távol, egyedül is kipróbálhatod magad.

Bár a nagy szabadság biztosan jól hangzik számodra, az azonban kihívást jelenthet.

Forrás:

Pexels

Bár a nagy szabadság biztosan jól hangzik számodra, az azonban kihívást jelenthet, hogy a mindennapokban nem tudsz a szüleidre hagyatkozni. Maximum felhívni tudod őket, de fizikai jelenlétükkel nem tudnak támogatni. Ez ijesztő gondolat lehet, de hidd el, megéri kipróbálni.

Figyelned kell arra, hogy mire és mennyit költesz. Ez azt jelenti, hogy neked kell bevásárolnod, fizetned a suliban az extra költségeket, és mindent abból, amit otthonról viszel. Ezt az összeget nem költheted el felesleges dolgokra, hisz a legtöbben egyébként is csak annyit kapnak, amennyi feltétlen szükséges.

Szabó Veronika

A Még gyerekként elköltözni otthonról? Akik ezt az utat választották bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Emlékeztek még? 

„Akinél kinyílik a napló…” – mondatok, amik egyetlen tanár repertoárjából sem hiányoznak

Az iskola mindannyiunk életében közös pont: ugyanazon megyünk keresztül, ugyanazt érezzük, ugyanúgy kezelünk helyzeteket, ugyanazokat a csatákat vívjuk – és olykor ugyanazokat a mondatokat halljuk a tanárainktól. Bár én már 10 éve leérettségiztem, ezek a bizonyos mondatok azonnal visszarepítenek az iskolapadba.

A Tipikus középiskolás helyzetek, amiket sosem fogunk elfelejteni – nem is akarjuk! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Most megláthatjátok, milyen volt fiatalkorában Norma Jeane Mortenson, akiből később az egész világ által ismert Marilyn Monroe lett. Ti felismeritek a képen?

Forrás:

littlethings

Forrás:

littlethings

Még mindig nem? Akkor itt már tuti:

Forrás:

littlethings

Ó, igen. A jellegzetes Marilyn-féle szőke haj ekkor még nem létezett, Norma Jeane-nek göndör barna haja volt. A mosoly azonban már ismerős lehet: már ekkor benne rejlett mindaz a tehetség és intelligencia, ami később a világ egyik legnépszerűbb szexszimbólumát jellemezte.

A Így nézett ki Marilyn Monroe a gimnáziumban – ti felismernétek? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Hát, innen a való világból jelentem, hogy imádom az életemet, a mosolyom még mindig megvan és nincs az a pénz, amiért visszamennék a gimibe.

Most jön az a rész, hogy azt gondoljátok, biztos lúzer voltam, rossz tanuló vagy éppen stréber, és azért vagyok ilyen savanyú. De nem, egyik sem. Beismerem, hogy a gimnáziumi pályafutásom nem volt egy sikersztori. De az utálatom inkább abból fakadt, ahogy a lányok bánnak egymással akkor és ott.

Kegyetlenek vagyunk.

Egy tinilány élete egyébként is maga a pokol. A pubertáskor közepén tele van vörös ragyákkal az arcunk, a szüleink tiltakoznak a sminkcuccok és a szőrtelenítés ellen. Képtelenek megérteni, hogy ezek a dolgok a gimiben a túléléshez kellenek.

És akkor még nem beszéltem a sítáborról, ahol kötelező a megjelenés és a divatos ruhákról, amik nélkül jobb, ha be se megyünk hétfőn. A nyomástól, amit a többi csaj pakol a nyakunkban – itt arra az egy bizonyos csajra gondolok, aki most nektek is eszetekbe jutott –, dühösek vagyunk, elkeseredettek és borzalmasan hisztisek.

Mintha tükörbe néztem volna. (Ezúton üzenem a testvéremnek, hogy imádom és ne tagadjon ki az őszinteségem miatt.)

Szóval ott tartottunk, hogy a gimis lány az egyik legelvetemültebb “állat” a Földön. Ezen a ponton túl történetem szereplői nem valós személyek és bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve. Készen álltok szembenézni a gimnáziumi éveink legádázabb ellenségei vagy legidegesítőbb szereplőivel? Én azt hiszem, igen, itt az ideje.

Forrás:

iStock

Ezeknek a csajoknak a suli nem móka és nem is kacagás. A cél a színötös átlag és az elit egyetem. Bármi áron. De ha nem vesszük ennyire vérengzősre a figurát, akkor feltűnik, hogy csak bizonyítani szeretnének. Végre megmutatni, hogy ők is érnek valamit. Ezek a lányok is tudnak jófejek lenni. Lehet, hogy engedték lemásolni a házit, megmondták a leckét és nem harcoltak a röpdogáért. Egyikőjük talán már rég az orvosira jár, a másikról pedig mikor utoljára hallottam lelkesen végezte a biológia szakot. De menjünk tovább!

Vele semmi másról nem lehetett beszélni, csak a zenéről. De kit zavar, hiszen életünk annyi fontos mozzanatához hozta már ő az aláfestő zenét. Zenemániások, imádtuk a zenéiteket és néha még ma is hiányoznak.

A csaj, aki mindenből versenyt csinál. Ha ti jól sportoltok, ő jobban. Ha sokat tanultatok a töridogára, ő többet. Ez van, nem lehet lenyomni.

Találkozott valakivel az egyetemen, aki jobb volt nála, nem bírta tovább a versenyt, hát feladta. Ezért pedig sokáig fog még haragudni önmagára. De riválisok, ne szomorkodjatok, tanuljatok a jobbaktól, ahogy mi is tanultunk tőletek. Itt az ideje valami új kihívás után nézni és a mesterévé válni.

Ő sokszor bukkant elő a semmiből, meghallgatta életünk aktuális tragédiáját, adott néhány jó tanácsot, majd elillant. Segítőkészek, köszönjük, hogy voltatok!

Az enyémben több is. Néha úgy éreztem, csak az van. Na szóval, van úgy, hogy az embernek minden összejön. Suliba is csak azért jár, mert törvény írja elő és valahol mutogatni kell a Gucci táskát és az új iPhone-t.

A szüleinek valószínűleg nem sok idejük van vele foglalkozni, ezért pénzzel veszik meg a szeretetét. Megkap mindent, amit kiejt a száján. Csak éppen anya és apa sosincs ott, amikor éppen szükség lenne rájuk. Tényleg utálni akarjátok őt? Ugye, hogy nem lehet.

Minden szál az ő kezében fut össze, ő irányítja, gerjeszti az osztályharcot és egy pillanatra sem hagyja leülni a hangulatot. Ő az a csaj, akinek nem lehetett megfelelni. Ha ugyanolyan cipőd van, mint neki, azért utál, ha másmilyen, akkor meg azért. Ő az, aki szorult helyzetben elveszi, amire szüksége van, de ha megkapta, amit akar, egy elegáns fordulattal lesz amnéziás és hagy bárkit nyakig pácban.

Azonban a méhkirálynő nem enged. Tudjátok, mi lett az ő sorsa? Joseph Allen professzor szerint aki egy közösségben hamar a „csúcsra ér”, később nagy valószínűséggel jut el a végletekig, hogy ezt a státuszt megőrizze. Az igazság az, hogy a gimi vége a méhkirálynő uralkodásának végét is jelenti. Nem lepődnék meg, ha kibukott volna az egyetemről, ma pedig szomorú és magányos nő lenne. De ezúton üzenem a méhkirálynőknek, hogy nem haragszik senki rátok.

A Nincs az a pénz, amiért visszamennék a gimibe, de itt az ideje megbocsátani tiniéveim elrontóinak bejegyzés először Vous-én jelent meg.