Nemrégiben Londonban jártam, ahol másfél napot bicegéssel töltöttem, annak köszönhetően, hogy a kéthetes – addig szuperkényelmes – cipőm durván törni kezdte a lábam. Bő másfél nap múlva sikerült úgy-ahogy elég bőre gyúrnom a sarkát. Közben egész végig arra gondoltam, hogy miért vagyok én ennyire szerencsétlen, hogy nem bírok megfelelő cipőt venni! Erre próbáltam megkeresni a választ.
A cipő sokat elárul a viselőjéről – ez nem kérdés. Viszont gyerekkorunkban nemcsak az ízlésünk határozta meg, hogy mit vettünk fel – hanem a szüleink akarata és a boltok kínálata is. Talán ezért alakult úgy, hogy a nyolcvanas évek vége felé születettek „cipőtörténetében” rengeteg a közös pont. Ha ti is a kilencvenes és kétezres években voltatok tinik, ezekben a lábbelikben biztos magatokra ismertek. Jó nosztalgiázást!
Valahol egy kicsit minden lány imádja a divatot, még akkor is, ha magának sem meri bevallani. A cipők pedig mindannyiunk gyengéi. Nektek biztosan több cipőtök van, mint nekem, viszont az a pár darab, ami a tulajdonomban van, az szent és sérthetetlen.