Elégetett futópóló, könnyek és honvágy – de még így is imádtam au pair lenni!
Tizenkét, Angliában töltött hónap után azt terveztem, könyvet írok majd egyszer. Az au pair életről, a lehetőség szépségéről, a nehézségeiről, az angolokról, az időjárásról, és úgy mindenről, ami ezzel jár. A könyv elmaradt, az emlékek a szépből még szebbé változtak, a nehézségek pedig szinte kitörlődtek a fejemből. Mára csak annyit tudok biztosan: ha arra az egy évre gondolok, még ma is pillangók repkednek a gyomromban, és minden porcikámmal visszavágyom.
Az egyik éhes, a másik visít, a harmadiknál tele a pelus – Egy 3 gyerekes pótanyuka, azaz egy au pair mindennapjai
„Reggel 7 óra, fülelek, nem hallok gyerekhangot, tehát még alszanak. Így még van időm nekem is kicsit pihenni. A héten szünet van a suliban, ezért engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. A nagylány nincs itthon, a nagyinál van. Így könnyebb, és holnap úgyis szabadnap. Másfél hete nem voltam szabad, fáradok” – kezdi történetét Zsófi, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Herold Zsófia cikkét olvashatjátok.
