Egy tanyára születtem, nem volt ágyam, a falat, amihez az alvóhelyem feszült, lovak rugdosták a túloldalról. Néha nyerítettek is, és ha beivott a szomszéd, a nagy, vad lovakkal eszeveszetten vágtatott át az udvar poros földjén, ahol mi, gyerekek játszottunk. Nekem az volt az anyaföld. Az a poros udvar, a váratlanul ránk törő szörnylovakkal.

A szülővárosával gyakran elnéző az ember. Ismeri a hibáit, lehet, hogy képtelen lenne ott élni, de az édes nosztalgia megszépíti a házakat, az utcákat, de még az eseményeket is. A VOUS-lányok meleg szívvel mesélnek arról a helyről, ahol felnőttek. Hátha kedvet kaptok a kiránduláshoz az október 23-i hétvégén.