Hétfő: Huhuhu. Azannyát. Végre, végre itthonról tolhatom. Végre nem kell sötétben kelnem, kapkodva öltöznöm. Várni a jeges szélben buszra, villamosra. Tolakodni a pékségben a sós perecért, lötyögtetni a kávét más meg a saját kabátomra.

Kedd: Végre nyújtózhatok még egy órát szabadon. Végre nem figyelik árgus szemek az érkezésem, a késésem. Nincs többé késés. Egyedül vagyok. Nincs itt senki. Munka előtt kiugrottam a városba, vásárolgattam egy keveset. Elég későn értem haza. De nem baj, a munka megvár. Én osztom be az időmet.

Szerda: Nincs itt senki, csak én. A kávém kihűlt, mert ma szigorú vagyok magamhoz. Tegnap leégettem a vacsorát, amíg megírtam a beszámolót, amit vártak tőlem. Tökre elfelejtettem AZT a határidőt. Ma az első dolgom volt, hogy kinyitottam a gépet. Ezért hűlt ki a kávém. Itt ragadtam. Tök jó cuccok vannak leértékelve.

Csütörtök: Nincs itt senki. Hiányoznak a csajok, ötpercenként a fészbukon kukucskálok. Ebédre rendelek valami egészségeset. Nincs időm főzni, hiába vagyok itthon.

Péntek: Megesz a kosz. Találtam egy jó filmet a neten. Letöltöttem, hogy majd megnézem később. Nem kellett volna, most itt bőgök, miért kellett kinyírni a főhőst, mi? Olyan jó pasi volt. Kell keresnem valami vidámabbat.

Szombat-vasárnap: Nagyjából egész nap a gép előtt vagyok. Hétfőre kell leadnom néhány nagyobb lélegzetű munka. Ezért maradtam itthon a héten. Tökre elfelejtettem. De sebaj. Mindjárt itt a hétfő. Holnap munka. Busz, villamos, hajnali kelés. Az majd helyre teszi a dolgokat.