Ahogy megszólalt a zene, már rögtön éreztem, hogy ez az óra teljesen más hangulatban fog telni, mint a múltkori tangóóra. Ott inkább az volt a feladat, hogy egymásra hangolódjunk. Nem is táncoltunk, inkább ölelésben sétáltunk. A salsa – vagy ahogyan Kubában nevezik, a casino – valahogy sokkal felszabadultabb és lendületesebb volt. Sokkal inkább a táncról és színes ritmusokról szólt, mint arról, hogy a partnerünkre hangolódjunk – pláne, hogy folyamatos párcserével dolgoztunk.

„Akik szeretnek ölelni, azoknak ez a paradicsom” – Kipróbáltam a legtüzesebb latin táncot, a tangót

Tánc ölelésben. Mindössze ennyivel leírható a legtüzesebb latin tánc, a tangó. Mivel mai napunk témája a téli láng, a szerkesztőségben úgy döntöttünk, kicsit felforrósítjuk a hangulatot, és fotósunkkal, Annával ellátogattunk egy tangóórára.

Ahogy az oktatók – Attila és Enikő – elmondták, a párcsere a tanulási folyamat fontos része, hiszen egyrészt így alakul ki a táncosban az alkalmazkodási készség, másrészt a kubai salsa egyik legnépszerűbb formája a Rueda de Casino, azaz a körtánc, ahol egy vezető segítségével a párosok az előre megtanult figurákat a vezető által bemondott időben, egyszerre táncolják látványos körformában. A Rueda része a párcsere is, ami egy önálló figuraként tánc közben a vezető hívására történik. 

Forrás:

Kerepeczki Anna

Forrás:

Kerepeczki Anna

És igen, ezzel megválaszoltam az első kérdést, ami a fejetekben motoszkál: egyáltalán nem ciki pár nélkül menni. Sőt, Kárpáti András, a Hölgyválasz Táncstúdió szakmai vezetője, illetve a Salsa Diabólica Tánciskola egyik alapítója szerint nagyjából a táncolni vágyók 70%-a érkezik az órákra pár nélkül, és csupán 30%-uk visz magával partnert. (Szóval barátokat/ barátnőket magatokkal vinni ér!)

De a párcserés módszer szerintem nemcsak azért jó, mert így nem kínos egyedül menni, hanem azért is, mert ha több emberrel kell táncolnotok, akkor valóban sokkal simulékonyabbak lesztek, hiszen minden partner más, mindenkinél másra kell odafigyelnetek. Arról nem is beszélve, hogy így az óra végére rengeteg új ismerőst szerezhettek.

Kárpáti András – A Hölgyválasz Táncstúdió szakmai vezetője, a Salsa Diabólica Tánciskola alapítója

„2000-ben ismerkedtem meg a kubai salsával. Korábban is vonzott a tánc, próbálkoztam társastánccal majd évekig hiphopórákra jártam, viszont a kubai salsa alig 3-4 hónap alatt teljesen magával ragadott. Minden más elmaradt, és tánc téren ez töltötte ki a mindennapjaimat.

2003 őszén alapítottuk meg a Salsa Diabólica Tánciskolát. Azóta sokat fejlődtünk minden szempontból, a tudásunkat itthon és külföldön egyaránt fejlesztettük.

Éveken át a Magyar Salsa Egyesület elnökségi tagja voltam, és lassan 1 évtizede azon kevés nem kubai származású oktatók egyike lehetek, aki visszatérő meghívott vendégoktató Németországban, Szlovákiában és Ausztriában megrendezett fesztiválokon, workshopokon.”

 András segített abban, hogy egy picit jobban megértsük a kubai salsát, és elmondta, számára mit jelent.

Minden mást elfelejtek, amikor megszólal az egyik kedvenc számom, és táncolok.

Forrás:

Kerepeczki Anna

A salsa gyakorlatilag egy nemzeti táncból, a tradicionális sonból alakult ki – de más táncok is, mint például az afrokubai rumba, a mambo vagy a csacsacsa is befolyásolták. A szó szoros értelmében maga a „salsa” kifejezés szószt jelent, ami arra utal, hogy sok táncstílus elegyéből jött létre a mai formája. Egy András által nagyon nagyra tartott kubai táncos azt mondta:

A táncos gyakorlatilag a zenekar része. Furcsán hangozhat, de egy igazán jó táncos nem a zenére táncol, hanem egy adott zenei rész legdominánsabb hangszerét táncolja ki.

Forrás:

Kerepeczki Anna

1. Amikor a fiú és a lány megismerkedik egymással, és próbálnak nem egymás lábára lépni. (Ezt már én is ismerem.)
2. Amikor a fiú már oda tud figyelni a lányra is, nem csak saját magára.
3. Amikor nemcsak a tanult figurákat rakják egymás mögé, hanem harmonikusan, folyamatosan tudnak együtt táncolni.
4. Amikor a fiú képes szabadjára engedni a kreativitását, és ő is ki tud találni új lépéseket, mozdulatokat.
5. És talán ezért érdemes az első négy szinten végigmenni: ha egy siket ember látja őket táncolni, pontosan tudja, hogy a pár melyik zenére táncol.

Forrás:

Kerepeczki Anna

Igen! András azt mondja, hogy salsázni a legtöbben felnőttként kezdenek el, úgy fogalmazott, hogy ez a tánc „25+-os”. A legtöbb táncolni vágyó főiskola után jelentkezik, de sok olyan gyerekes házaspár is belevág, akik szívesen elszabadulnának otthonról egy estére.

Különösen azoknak ajánlom, akik szeretik a kultúrát, a zenét és a kulturált szórakozást, valamint szeretnek teljesen kikapcsolni.

Nagyon sokat fejleszt a testtudaton. Bár ez elmondható majdnem minden táncstílusra, a salsa – elsősorban az afrokubai gyökereknek köszönhetően – nagy hangsúlyt fektet a különböző testrészek használatára. Lányoknál ez elsősorban a csípő, míg a fiúknál leginkább a vállak és a karok területére koncentrál. Minél inkább élénkítitek a testtudatotokat, annál aktívabbak lesznek a vázizmaitok – ettől egyrészt szebb lesz a tartásotok, másrészt az általános fizikai állapot szinten tartásában segít.

Úgy fogalmaznék, hogy segít az öregedés késleltetésében. De ez természetesen nemcsak a salsára, hanem minden táncra igaz.

Forrás:

Kerepeczki Anna

Dirty Dancing-emelést szeretne mindenki az esküvőn – Megtudtuk a tökéletes keringő titkát

Az esküvő talán legszebb pillanata, mikor az ifjú pár a parkett közepére sétál, majd egymás szemébe nézve eltáncolják első közös táncukat. Ilyenkor a vendégek szája tátva marad, szemük sarkában pedig megjelenik egy könnycsepp – erre képes a bécsi keringő. Már biztosan ti is elképzeltétek, hogy milyen lenne számotokra a tökéletes nyitótánc, amihez kell a tökéletes koreográfia is.

Ez utóbbiról Kovács László, a Táncláz Tánciskola vezető tánctanára mesélt. Kattintsatok ide a folytatásért!

A Ide nem ciki pár nélkül érkezni – Kipróbáltam a 25+-os táncot, a kubai salsát bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A Pörögjetek fel! Ilyen menőn táncoló kislányt még sose láttatok bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Időkapszula

Kubába utazni sohasem volt egyenlő a bulgáriai nyaralással, hiszen messze volt, ráadásul repülőre kellett szállni, ami a nyolcvanas-kilencvenes években korántsem volt mindenki számára elérhető opció. Egyvalamiben – akkor – azonban nem volt különbség köztünk, a kubai emberek ugyanis a keleti blokk szocialista országainak latin tesójaként ugyanolyan hiánygazdaságban próbáltak boldogulni, mint mi egykoron. Csakhogy náluk azóta sem változott semmi. Kubában megállt az idő. A boltokban alig van áru, ha az a kevéske elfogy, akkor legfeljebb bezárnak. Éhezés viszont nincs, a jegyrendszer miatt valami kevéske mindenkinek jut. Minimum egy kis retró kubai narancs vagy banán. Na meg a rum és riszálós salsa is sokat dob az emberek hangulatán. 

Ismeritek a Quimby Cuba Lunatica című számát? Hallgassátok meg, ők is csak bolondos Kubaként emlegetik az országot. Talán azért is, mert annak ellenére, hogy a kubai átlagemberek szegénységben élnek, mégis jókedvűek. Az utcákon ordít a zene, dalolnak és táncolnak. Castro rendszere sok mindent elvett tőlük, de így is szeretettel gondolnak vezetőjükre. Csakúgy, mint a nálunk is hős forradalmárként emlegetett Che Guevarára, akit a szabadság és az egyenlőség nagy harcosának tekintenek, annak ellenére, hogy a szinte szentként istenített férfi később Castro rendszerének katonája lett, többen az ő forrófejűségének köszönhetik halálukat. De épp ebben a megosztó és sokszor nehezen érthető, egyedülállóan karakteres világban rejlik Kuba vonzereje. Itt készítik a világ legjobb szivarját, a helyiek mégis csak utángyártott hamisítvánnyal bizniszelnek, itt működik a világ egyik leghíresebb mulatója, a Tropicana, és még gengsztermúzeumuk is van, de a börtönök tele vannak politikai foglyokkal. És még sorolhatnánk Kuba fura ellentmondásait.

Forrás:

iStock

Ami a turistáknak csalogató látnivaló, az a kubai embereknek a mindennapi lemondásokkal járó valóság. Az utakon menő oldtimer amerikai autómatuzsálemek robognak, mintha csak egy film díszleteibe csöppentünk volna. A retró feeling, az utolsó, még döcögve ugyan, de működő szocialista ország sajátos bája talán csak az ideutazó külföldieknek vonzó. Bár a kubai emberek nagyon találékonyak – cserélgetnek, bartereznek, eladnak és vesznek, így azért csurran cseppen számukra mindig valami a nagy nélkülözésben –, a szegénységből azonban a legtöbben menekülnének. A Fidel Castro vezette szocialista és elnyomó rezsim és az ez ellen 1962-ben bevezetett embargó egy virágzó és gazdag országot rekesztett meg a fejlődésben. Az amerikai szesztilalomból és a kaszinókból meggazdagodott maffia mellett az ország elitje is tömegesen hagyta el a marxista ideák mentén berendezkedett Kubát.

Ha egy-egy kubai sportoló kijut valamilyen nemzetközi versenyre, erősen őrzik kísérői – már ha egyáltalán kiengedik az országból –, mert könnyen lehet, hogy a lehetőséget kihasználva, egy jobb élet reményében megpattan. Szinte nincs is olyan család Kubában, akinek valamelyik hozzátartozója ne külföldön (többnyire az USA-ban) élne, és akinek rendszeres anyagi segítségével boldogulnak az otthon maradottak.

Az USA és Kuba között fél évszázada fennálló hidegháborús viszony enyhülni látszik, ugyanis hosszú és titkos tárgyalások után a két ország felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot, néhány héttel ezelőtt pedig kölcsönösen megnyitották nagykövetségeiket. Az embargó feloldására azonban valószínűleg még éveket kell várni, hiszen a kubaiak a szankció miatt őket ért anyagi veszteségekért cserébe elképesztő kártérítést követelnek, az amerikaiak viszont az emberi jogok helyzetét látják kétségbeejtőnek.

Kuba bája azonban, a katasztrófaturistákként odaözönlők megnyugtatására, biztosan nem fog eltűnni soha, legfeljebb az ott élők helyzete javulhat, a retró feeling változhat. Az országban 9 UNESCO világörökségi helyszín, csodás tengerpartok találhatóak, az emberek barátságosak és életvidámak, szól a zene, megy a tánc, ami csak még jobb lehet a politikai helyzet egyhülésével. Én tutira elmegyek egyszer.

A Egy retró ország, ami megrekedt az időben bejegyzés először Vous-én jelent meg.