Mindig találunk a testünkön valami kifogásolni valót: egy foltot, anyajegyet, narancsbőrt, zsírt. Ez rendjén is van így, hiszen akkor nem lenne értelme edzeni, formásítani és diétázni. De vannak olyanok is – mint például én – akik nem egy, de számtalan hibát vélnek felfedezni akár egyetlen testrészükön is.

A hátsó fertályomat nézve, mindig elfog a szégyen. Egyáltalán nem formás, sőt mondhatni még alakja sincsen, a narancsbőrről nem is beszélve. A legtöbb nő már ezek egyikétől is szégyellené magát, de nekem mindkettőből kijutott. El sem bírom képzelni, hogy mások hogyan képesek elviseli a külvilág kritikáját például szülés után, vagy egy betegség miatt.

Én minden diéta és hátsó edzés ellenére is könnyen hízok, és a felesleg általában oda alulra kerül. Egyszerűen nem tudok megszabadulni tőle. Irigylem mások formás csípőjét és tomporát. Nekem olyan sosem lesz.

Ha nem lenne, már valószínűleg nem lenne velem. Nyilván tudjuk, nem a külső a fontos, de senki nem tagadhatja, hogy azért ez is mérvadó. Ennek ellenére kissé fájdalmas érzés, amikor az utcán együtt nézzük meg a szép nőket. Ő csak azért, mert férfi, és talán mert mégsem olyan elégedett velem, ahogy állítja, én pedig irigységből.

Ő azt mondja, tökéletes vagyok, de, hogy valójában mit gondol, azt sosem tudom eldönteni. Én viszont egyáltalán nem vagyok kibékülve önmagammal. Általában nem érzem jól magam a bőrömben. Ideje lenne rajta változtatni, de a sok próbálkozás már jócskán elvette a kedvemet.

Azt hiszem, meg kell próbálnom valahogy rendbe tenni az önértékelésemet. Nem attól leszek vonzó, hogy szépen feszül-e rajtam a bőrnadrág, vagy hogy hány pasi fordul meg, hogy megnézzen hátulról. Tökéletes test pedig egyébként sem létezik. Csak az számít, hogy én jól érezzem magamat, és büszke legyek arra, ami már van, és ne azon rágódjak, ami nincs. Persze ez nem lesz egyszerű…

A Akkor vagyok jó csaj, ha feszül a bőrnadrág? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Szeretem a barátnőmet, de vannak bizonyos dolgok, amelyekre képtelen vagyok. Ebbe a kategóriába tartozott az is, amikor kitalálta, hogy szeretne az ujjaival kényeztetni odalent. Nem is értem, miért jutott ez eszébe, és nem is szerettem volna belemenni. Ő azonban mintha meg se hallaná, mit kérek tőle.

Évek óta együtt vagyunk, és éreztük, ideje lenne újítani kicsit a szokásos koreográfián. A kísérletezés azonban őt jobban érdekelte, mint engem, és egészen egyedi ötletekkel állt elő az együttléteink során.

Ezek a kísérletezések általában sikeresen végződtek, amikor azonban felhozta a legutóbbi ötletét, szinte azonnal felpattantam, és kivonultam a hálószobából. Úgy tettem, mintha hirtelen megéheztem volna, ami tudom, hogy gyerekes, a sokktól azonban nem jutott eszembe jobb kifogás.

A kísérletezés azonban őt jobban érdekelte, mint engem, és egészen egyedi ötletekkel állt elő az együttléteink során.

Forrás:

Pexels.com

A barátnőm persze sajnálta, hogy megijesztett, viszont azzal zárta le a beszélgetésünket, hogy gondoljam át, és ha kedvem lenne hozzá, szóljak.

Nem akartam olyan helyekre betenni dolgokat, ahova azok nem illenek. Pláne nem, hogy velem történjen ez. Eldöntöttem, hogy ebbe nem megyek bele, még akkor se, ha sokszor fel fogja hozni a témát.

Ez az elhatározás nem tartott sokáig, hamar meguntam a folyamatos unszolást, hogy csináljuk, közben ígérgette, hogy majd ő figyel arra, hogy ne fájjon. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ez bárkinek is vonzó, legyen szó férfiakról, vagy nőkről. Ha másoknak jó, csinálják, én azonban szigorúan azon a véleményen vagyok, hogy ezt nem kell megtenni, mert kellemetlen, és élvezeti értéke sincs túlságosan.

Meglepő módon, azonban mégsem tartottam magam az elhatározásomhoz. Egy barátokkal töltött iszogatós este után a barátnőmmel az ágyban találtuk magunkat, a bódult állapotban pedig még én javasoltam neki, hogy zöld utat kap, próbáljuk ki.

Mondanom se kell, furcsa élmény volt, amikor megéreztem az ujjait olyan helyeken, ahol nem gondoltam volna, hogy bármikor is meg fognak fordulni. A kezdeti feszítő érzés után azonban kellemessé vált a simogatás, amikor pedig a másik kezével megmarkolt, már abszolút nem érdekelt, hogy is nézhet ki a jelenet.

Aznap este mindketten megkaptuk, amit szerettünk volna, és még többet is. A kísérletezést tovább folytattuk, a pontos részleteket természetesen titokban tartva, de ajánlani szoktuk kapcsolatban élő barátainknak is.

Dani történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.

A A barátnőm az ujjaival szeretne kényeztetni, én azonban irtózom a gondolattól bejegyzés először Vous-én jelent meg.