Néha, mikor elgondolkozom az életemen, azt képzelem, hogy egy színpadon állok, és nagy, fényes kört vet rám a reflektor fénye. Várják, hogy valami vicceset mondjak, de csak egy mondat jut eszembe: „Képzeljétek, zeneosztályos voltam, pedig nem hallok.” A közönség pedig nem érti, néhol zavarodott nevetés hallatszik.