Azt már meséje válogatja, hogy ezek a mítikus lények teliholdkor változnak át, vagy bármikor képesek rá, a Hold állásától függetlenül. Az eredeti görög farkasember, a lükanthroposz az utóbbi fajtához tartozik. Ettől függetlenül minden nép megpróbálta kiszúrni, ki lehet köztük a vérfarkas, hogy elkerülhessék. Akinek az átlagosnál több szőr nőtt a testén, összenőtt a szemöldöke, vagy hegyesebbek voltak a körmei, fogai, visszahúzódó, melankolikus típus volt, vagy egyszerűen szeretett éjszaka dolgozni, mind gyanússá válhatott, főleg a középkor babonás, boszorkányoktól rettegő időszakában. 

A skandinávok szerint vérfarkas inkább idős nőkből válhatott akiknek karma vértől csöpög, míg a haiti mondavilágban a farkasemberek az éj közepén elkérik az anyáktól a gyereküket. Az is országonként eltér, mitől változnak át: a telihold fényétől, sátáni átokról, varázserejű sörtől, vagy éppen bűvös énektől, esetleg minden szerdán és pénteken menetrendszerűen. 

A vérfarkasokat nagyon sokáig azért is üldözték, mert úgy vélték, isteni büntetés részeként lettek szörnyetegek. A mai modern világunkban egyrészt már nem hiszünk bennük, másrészt ezek a mítikus lények részletesen kidolgozott mesevilágot kaptak vámpírokkal, és más lényekkel körülvéve. Mondhatnánk azt is, hogy megszelídültek.

A A farkasember legendájának varázsa: Miért hisznek benne? bejegyzés először Vous-én jelent meg.