Egy éve annak, hogy az énekesnő teljesen megvakult.
Zsuzsával egy városi tandembiciklizés alkalmával ismerkedtem meg, ahova barátjával és kislányával érkezett. Valamivel később egy közös ismerősüknél vacsoráztunk, a napokban pedig már együtt főzőcskéztünk – illetve ő főzött, én néztem. Mindezekben alapvetően semmi furcsa nem lenne, ha Zsuzsa nem lenne látássérült. Ahogy ott álltam a konyhája közepén, megrohamoztak a kérdések, miközben a csirkecombok fölött beszélgettünk.
Amikor elküldtem a főszerkesztőmnek az e-mailt arról, hogy bevállalnám hallássérültként azt, hogy a Vak Bárban elfogyasszak egy vacsorát, nos, leginkább kétségbeesés és elégedettség elegye kavargott bennem. Meg az a kérdés, hogy hogy fogom pánikroham nélkül kibírni, hogy kvázi siketvakon fogok eltölteni pár órát egy teremben, egy vacsora felett.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valósággal a reggeli rutinom részévé vált, hogy még az ágyban megnézem a telefonom, hogy mire a lábam először érinti a talajt, már tisztában legyek a nap híreivel. Biztos vagyok benne, hogy reggel vagy éppen este, de ti is valami hasonlót műveltek, pedig kiderült, hogy ez a szokás nemcsak kapcsolatgyilkos, de akár meg is vakulhatunk tőle!
A smink önkifejezésünk egyik csodálatos eszköze. Nőként ezer arcunkat megmutathatjuk vele. Egyetlen szabály, hogy nincsen szabály, mégis jó tudni néhány alapvető dolgot, ha biztosra akartok menni. Főleg, ami a szemeteket illeti! Készen álltok? Itt az ideje, hogy mindenki a szeméhez illő színeket használjon!
Szeretnél tisztán látni, de nem megy. Nincs hályog a szemeden, nem kószálsz rengetegben, hogy ne látnád a fától az erdőt, valami mégis megakadályozza tisztánlátásod.