Aki tündérporban fürdik

Főszerkesztőnk, Eszter szerint egyértelműen Nina a legfurcsább lény a VOUS csapatában, és ezzel sokan egyet tudunk érteni. „Szerintem reggelente tündérporban fürdik.

Bármi történik, nem hatja meg, nem stresszel, nem idegeskedik, nem lelkesedik, nem örül, csak Nina.

Szerintem egy női szerkesztőségben ez konkrétan ufóság. Le kell rángatni néha a földre, kicsit leporolni róla a tündérport, hogy megmutassuk neki a való világot (a tévéset is, igen), de aztán már mindannyian tudjuk: úgyis Nina lesz megint. Már látom magam előtt, hogy egyszer csak felcsatolja a csillogós rózsaszín szárnyakat, fejébe nyomja a koronát, és elröppen.” Ezt olvasva szerzőnk, Andi ezerrel bólogat, és kiegészíti: „Annyit tennék hozzá: szeretnék annyi mekis kaját enni büntetlenül, amennyit a Nina.”

Forrás:

iStock, Vous

Csillámpor ide vagy oda, szerintem egyértelműen hírszerkesztőnk, Sophie az ufó. Hogy miért? Nagyon egyszerű a válasz:

Annyit eszik, mintha 10 ember helyett tenné, és meg sem látszik rajta. Mindig éhes, de tényleg mindig. Naponta 1x minimum elhangzik, hogy „olyan éhes vagyok, mint még soha”. Egyébként még soha életében nem porszívózott, nem járt a Balatonon, és olyan lazán beszél a szexről, mint egy férfi.

Forrás:

iStock, Vous

Sophie szerint fotósunk, Anna a földönkívüli, de tudjátok, a jóféle!

„Az én szememben a szerkesztőség ufója Anna, ami persze nem meglepő, hiszen ő a mi 'kockánk'. Mindig meglep, hogy mennyire jól lehet vele dumálni arról is, hogyan kell avokádós csokipudingot csinálni, de bámelyik sorozatról is. Szerintem nincs olyan sorozat, amit még nem látott, és nincs olyan szuperhős, akit ne ismerne – szerintem személyesen is.”

Forrás:

Youtube, Vous

Fotósunk, Zsófi határozottan szenior szerkesztőnkre, Violára voksol:

„Viola az ufó, mert ember nem képes kontúrceruza nélkül minden egyes nap ugyanolyan tökéletes kontúrral kifesteni a száját, legyen szó akármilyen rúzsról.”

Forrás:

iStock, Vous

A leglazább VOUS-lányunk, Mcsi közölte, szerinte senki nem ufó közülünk. Adi pedig rákontrázott:

„Emcsi azért nem gondol senkit ufónak itt, mert ő maga az! Amikor csak bent vagyok a szerkesztőségben, mindig feltűnik, hogy minimum egy, de akár több nagy üveges vizet megiszik… plusz ehhez hozzájön az is, hogy nem rohangál ennyi folyadék mellett 10 percenként pisilni. Na meg ott van az, amikor egy nap alatt kitalálja, hogy ő ismét frufrut szeretne, és tessék-lássék, hát nem abban jön másnap?

De a leggyanúsabb vele kapcsolatban: egyszer észrevettem, amikor a táskájában pakolászott, hogy egy fakkban vagy 4 rúzst is tárol, de közben meg sosem látok semmit az ajkain. Tuti azok az ufófegyverei!

Forrás:

iStock, Vous

Szerzőnk, Andi vette a bátorságot, és fotósunkra, Zsófira voksolt.

„Zsófi az ufó, mert mindig megrökönyödöm azon, hogy mennyire pörög: nemcsak gyorsan beszél, hanem gyorsan cselekszik, gondolkodik, agyal, és az élete is iszonyúan pörög, ami amúgy tetszik, csak mindig meglep, hogy ezt hogy lehet bírni. Szerintem forgószél titokban, meg hurrikán, vagy a Tasmania meséből az a forgó izé.”

Viola is Andi véleményét osztja: 

„Szerintem is Zsófi az ufó. Emberfeletti energiája van. Amikor én még jobbról balra fordulok az ágyban, ő már lefutott 8 kilométert valahol, és a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli. Mindig annyira előre dolgozik, mint senki más… Én még azon stresszelek, hogy a másnapi dolgaimmal elkészüljek, ő meg már napokra előre csinál mindent. A futás és a munka után meg simán elmegy bulizni. Mindenre és mindenkire kíváncsi. Mindig lelkes, optimista. Tökre irigylem is ezért!”

Forrás:

iStock, Vous

A „Reggelente tündérporban fürdik” – Megtaláltuk a szerkesztőség ufóját! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Most, majdnem egy évtizeddel az eset után a NASA újra elővette a miniatűr űrlény ügyét. Ugyanis miközben felvételeket nézett a Mars felszínéről, egy összeesküvés-elméleteket nagyon is kedvelő professzor észrevett egy objektumot, ami akár a chilei ufó – vagy a faj egy másik egyedének – a lakhelye is lehet.

Forrás:

NASA

Az objektumot június 29-én vette észre, ami akár háznak is tűnhet. Ráadásul az „ajtaja” 8 és 15 cm között van, tehát épp ideális lenne annak a lénynek, akit az Atacama-sivatagban találtak. A professzor blogbejegyzéséből is kitűnik, hogy számára ez már önmagában bizonyíték arra, hogy a chilei ufó marslakó volt. Érdekes módon elképzelése egybeesik egy YouTube-csatorna videójának felfedezésével, melyen a NASA egy másik felvételén aprócska, ember alakú lényt véltek felfedezni.    

A Lehet, hogy megtalálták a híres chilei ufó házát a Marson? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az ufó téma visszatérő vendég volt nálunk. Napokig tudtunk vitázni egy-egy ufóészlelésen, rejtélyes videón. Csaknem az összes – ebben a témában fellelhető – legendát hallottam már. (Ha lenne néhány szabad hetem, könyvet is tudnék írni róluk.) Ezért változott meg számomra az angyalhaj szó jelentése is.

Forrás:

iStock

1954. október 27-én Firenzében a Fiorentina és a Pistoiese csapatai játszottak egymással focimeccset. A második félidő elején azonban váratlanul megállt a labda, és elcsendesült a több mint tízezer embernek helyt adó lelátó.

Az olaszok legendás védője, Ardico Magnini is ott volt aznap a pályán. Amikor megkereste a BBC, így emlékezett vissza: „Mindenre emlékszem, ami történt, a-tól z-ig. Ez a valami úgy nézett ki, mint egy tojás, és nagyon-nagyon lassan mozgott. Mindenki az eget nézte, aztán valami ezüstös fényben csillogó dolog kezdett aláhullani. Teljesen ledöbbentük. Sosem láttunk még ilyet.”

A meccset itt félbe is szakították, senki sem tudott napirendre térni a látvány felett. Egy szurkoló egészen mást nyilatkozott, mint a focista. Ő is állítja, tisztán emlékszik az esetre, ám szerinte nagyon gyorsan mozgott a tárgy, ami leginkább kubai szivarhoz hasonlított.

Ebben az időben mindenki ufókról beszélt. Arról, amit mi átéltünk, megtapasztaltunk. Láttuk őket. Tényleg

– mondta egy másik labdarúgó. Nem csak a stadionban észlelték a jelenséget, több toszkán településen is hasonlóról számoltak be szemtanúk. Az emberek fura, ragadós, pókhálószerű „labdákat” emlegettek, amik az égből hullottak le. A közös a történetben, hogy mind olyan repülő tárgyat láttak közvetlenül előtte, amilyet korábban soha. Ezt nevezték el angyalhajnak.

Forrás:

www.openminds.tv

Természetesen akadtak szép számmal, akik üveggel mintát vettek az anyagból, azzal pedig egyetemi kémikusokhoz siettek. A szakértők kielemezték az anyagot, megállapították, hogy bórból, szilíciumból, kalciumból és magnéziumból áll. Nem radioaktív, kifejezettem ellenálló, ha pedig meggyújtják, elpárolog. Még egyszer azonban nem lehet megvizsgálni, mivel teljesen eltűnik.

Most jön az a rész, amikor a tudósok megfogják a lábatokat, és visszarántanak a földre benneteket. Tudjátok, egyes pókfajok hogyan váltanak élőhelyet? A fiatal egyedek hatalmas hálókat szőnek, amik a levegőben összekapcsolódnak egymással. Ezek segítségével tesznek meg az állatok hatalmas távolságokat elképesztő magasságokban. Ez a mi féltekénken szeptember-október magasságában történik. Na, összeállt a kép?

Igen, a legvalószínűbb, hogy Firenze felett egy méretes pókfelhőt láttak azok, akik aznap focimeccsre indultak. Az angyalhaj pedig csak a fiatal nyolclábúak szuperkönnyű hálója volt. Legalábbis ez a hivatalos álláspont. Akik ott voltak, mai napig állítják, tudják, mit láttak: nem e világi jelenséget.

Azt viszont továbbra is kétlem, hogy járt volna itt bárki is, minket leszámítva. Biztosan az a kedvenc hobbijuk, hogy bennünket ijesztgessenek. Ti hisztek bennük? Írjátok meg Facebookon kommentben!

A „Mindenki ufókról beszélt. Arról, amit mi átéltünk” – Mi köze az angyalhajnak a földönkívüliekhez? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Forrás:

Flickr

Nem tudjuk, mi az igazság. Nem tudjuk, mi van az érzékszerveinkkel elkapott, kézzelfogható valóságon túl. Nem vagyunk az igazság birtokában se a kozmosz titkait, se a földi titkokat illetően. Nem tudjuk, mit látunk, amit látunk, azt valóban látjuk-e. Vagy csak képzeletünk, idegrendszerünk járatja a bolondját velünk. Esetleg – és ez is egy elképzelés – valami nagy és szövevényes csalás áldozatai vagyunk mind. 

Ettől még vannak titkok. És történnek különös események, és vannak emberek, akik annak ellenére, hogy bélyeggel illetik őket, őszintén beszélnek a velük megesett, megtapasztalt dolgokról. Igazság nincs, de talán nem is feladatunk ennek megkeresése, nem most, nem így, nem azokkal az eszközökkel és tudással, amely jelenleg a rendelkezésünkre áll.

Íme néhány különös, izgalmas beszámoló a nem látható, mégis meglátott jelenségekről:

"Éjszaka volt, és mi sokan, olyan nyolcvanan egy nagy épületben voltunk elszállásolva. Egyszerű kis hely volt, a mosdó vagy húsz méterrel távolabb, egy másik blokkban volt csak elérhető. Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilni, de hát gyerek voltam, sötét, vívódtam, menjek-e. Végül győzött a természet, lemásztam az ágyról, szaladtam, ahogy csak tudtam. Visszafelé azonban megriadtam, mert az ajtó bejáratától nem messze egy fenyő mellett állt valami vagy valaki. Egy óriási ember, egy lény, akinek a láttán levert a víz. Fehér ruhában volt, sápadt volt és engem nézett. Szinte vakon rohantam be az épületbe, el mellette és rettegve húztam a fejemre a paplant. Kicsit később, amikor már 'megnyugodtam' vagy megnyugtattam magam, hogy az egészet csak képzeltem, gyerek vagyok, féltem a sötétben, és nincs is semmi és senki, ami bánthatna… nos, előbújtam a paplan alól.

Kidugtam a fejem, és akkor megláttam, hogy az ágyam mellett közvetlenül ott áll a lény, feje egy magasságban az enyémmel (emeletes ágy felső részén feküdtem) és engem néz. Azt hiszem, elveszítettem a józan eszem, kiabálni se tudtam, ledermedtem, lebénultam és csak feküdtem percekig, amíg a szeme, az a hideg, érzelmek nélküli szem vizslatott engem. Életem legfélelmetesebb, legkülönösebb élménye volt. És a mai napig ráz a hideg, ha csak rá gondolok."

Pedig nem bántott, egy ujjal sem nyúlt hozzám, nem volt rosszindulat az arcán, a szemében. Csak az a kutató tekintet. Olyan érzés volt, mintha elevenen boncolt volna fel az a szem.

"Az az időszak nehéz volt az életemben, kerestem az utat, amelyen járnom kell. Több belső utazást tettem, sokat meditáltam. Egy jó barátom tanácsára vásároltam néhány kalcitkristályt is, amelyet vagy a zsebemben hordtam, vagy a fejem, az ágyam mellett tartottam. A kalcit ereje ismert, úgy tudni, már az atlantiszi emberek is ismerték, használták spirituális erejét. 

Azt azonban nem tudtam, hogy a kalcit ereje különös csatornákat nyit meg az elme, a lélek számára. Gyakran meditáltam úgy, hogy a kalcit a közelemben volt. Éreztem az erejét. Aztán egy alkalommal vendégségbe mentem egy ismerőshöz, a kalcittal a zsebemben és ahogy beléptem az ajtón, óriási feszültség lett úrrá rajtam. Látni kezdtem. Láttam, hogy nemcsak azok az emberek vannak a szobában, akiket meglátogattam, hanem furcsa, félelmetes, sötét teremtmények is. Egy alak közvetlenül az arcom előtt száguldott el. Félelmetes volt, nagyon mély, nagyon sötét tapasztalás.

És tudtam, ezt a kalcit okozza. Akkor döbbentem rá, hogy ismeretlen energiákkal 'játszadozok', ami óriási butaság. 

Ma már óvatosabb vagyok, tudatosabb, bár érzékenységem, amelyet a kalcit talán még inkább felfokozott, ma is segíti fejlődésem."

A Őrültnek néznek, ha ufót látsz bejegyzés először Vous-én jelent meg.