Elhunyt (ekkor, ennyi, évesen, itt, így) Törőcsik Mari, akit az egész ország gyászol, a színésznő haláláig aktív volt.
Valószínűleg ufó vagyok. Törőcsik Mari és munkássága teljesen kimaradt az életemből – talán csak a hangja van meg valahol a fejemben. Jellegzetes, dohányfüsttől rekedtes hang, ami nem recés, inkább bársonyos. Szégyen, hogy nem ismerem? Most, amikor Bérczes László beszélgetőkönyvét képtelen vagyok letenni, inkább azt érzem: szomorú.