„Van egy kis baj” – kezdte a személyi edzőm néhány hónappal ezelőtt. Az oké, hogy rendszeresen járok mozogni, hetente kétszer egy órát gyúrunk, de emellett talán ennem is kellene valamit. Mi-cso-da?! Kerekedett ki a szemem: de hát én egy csomó mindent eszek. Vagy csak azt hiszem?

Harminc fölött egy, kettő, na jó, négy évvel azért az ember lánya megérez olyan dolgokat, amelyekről eddig csak olvasott – vagy az én esetemben írt. Tényleg nehezebb felkelni reggel. Tényleg lassabban tűnnek el a karikák a szemem alól. Tényleg nem járatódik be olyan könnyen a csípőm, ropognak az ízületeim, fáj a hátam. Tényleg vannak ősz hajszálak, szarkalábak, puhul a bőr, illan a kollagén, indokolatlan úszógumik születnek a vékony testemen is. Sosem voltam sportos fajta, mindenféle mozgás távol áll tőlem, de harminc fölött és jó tíz év ülőmunkával a hátam mögött rájöttem: ez így nem fog menni. Úgy döntöttem, rendszeresen mozogni fogok, izmot építek, de legalábbis állóképességre gyúrok. Ehhez pedig személyi edzőhöz mentem.

Biztosan ti is eljátszottatok már a gondolattal, hogy személyi edző uralma alá vessétek magatokat, ám végül visszahőköltetek az árak láttán. Hát, igen, személyi edző mellett fogyni, izmosodni, fejlődni nem olcsó mulatság. De van pár érvünk amellett, hogy hosszú távon kifizetődő.