Nagyon, de nagyon kevés olyan esetről tudunk, amikor a páros tagjai a szakítás után is barátok maradtak, és ez a barátság még működött is. Vagy előtte is barátok voltak, vagy tényleg képesek voltak eltávolodni érzelmileg egymástól. A legjobb, ha a szakítás után egy ideig nem tartjátok a kapcsolatot a volt (!) párotokkal.

Kivel volt bulizni? Ott volt ebédelni, ahova mindig együtt jártatok? Onnan csekkolt be, ahol utoljára kettesben voltatok? És, hé, ki ez a csaj? Mi ez a mosolygós kép? Akkor ők most tényleg EGYÜTT JÁRNAK? Annyi, de annyi felesleges fájdalmat okoz, ha folyamatosan csekkoljátok a volt párotokat. Bármilyen nehezetekre is esik, egy időre tiltsátok le a közösségi oldalakon, hogy ne lássátok a posztjait, de még a számát is töröljétek ki, hogy ne küldhessetek meggondolatlan üzeneteket, a random hívásokról nem is beszélve. Higgyétek el, sokkal jobb lesz így!

Forrás: Unsplash

Ha valamelyik nap úgy ébredtek, hogy legszívesebben be se mennétek dolgozni, hanem egész nap fagyit ennétek, és az ágyban zokognátok, vegyetek ki egy nap szabit, és csináljátok! Mindenki meg fogja érteni, hogy hullámzó a kedvetek. Legyetek önmagatok, a megjátszás túl sok energiát emészt fel a szakítás utáni helyzetben.

Hozzászoktatok egymáshoz, tudjátok, mit szeret a másik, mégis mi baj lehet a búcsúszexszel? Tegyétek a kezeteket a szívetekre: a vége mindig ugyanaz. Nem ez fogja visszafordítani a dolgokat, a másik ismét eltűnik az életetekből, és ami marad, az a feltépett sebek, a kiújult fájdalom, a tartós szenvedés. Még akkor sem éri meg, ha cserébe fergeteges volt a szex.

Közhelynek tűnik a szakítás után azonnal bejelentkezni a fodrászhoz, vagy a tetoválóstúdióba, de rengetegen tesznek így. Legyen gyanús, hogy elsősorban a szakítás utáni fájdalom dönt helyettetek, ha eddig nem szerettetek volna rövid vagy színes hajat, de most hirtelen másra sem tudtok gondolni. És a frizuraváltás még csak hagyján, de a tetoválást azért sokkal nehezebb és fájdalmasabb eltávolítani, mint egy rossz hajszínt. Inkább hagyjatok magatoknak időt!

A 5 dolog, amit szakítás után tilos megtenni – mégis mindenki csinálja bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Adjatok ki magatokból mindent

Az egyetlen kiút az érzelmeken keresztül vezet. Sajnos muszáj megélnetek az érzelmeiteket – mert a tagadás és az elfojtás nem oldana meg semmit, csak hosszabbra nyújtaná ezt az időszakot. Ahelyett, hogy azonnal bulizni indulnátok, hogy az első pohár bortól elsírjátok magatokat, szerintem a legjobb, ha időt és teret adtok az érzelmeiteknek és megengeditek magatoknak azt a „luxust”, hogy pár napra teljesen szétessetek. Ha lehetőségetek van rá, bújjatok el egy-két napra a világ elől, és adjatok ki magatokból mindent. Sírjatok, dühöngjetek – ezek teljesen természetes reakciók.

Miután egyedül töltöttetek pár napot, jöhet a terápiás része a dolognak. Ha valami segít a lelki ügyek feldolgozásában, az az, ha van kivel megvitatni őket. Egy barát, barátnő rengeteget segíthet azzal, hogy meghallgat titeket – és még többet segíthet a véleményével, vagy egy esetleges jó kérdéssel.

Ha úgy érzitek, akkora a baj, hogy komolyabb segítségre lesz szükségetek, nyugodtan forduljatok szakemberhez. Higgyétek el, pszichológushoz járni egyáltalán nem ciki, mindössze annyit jelent: odafigyeltek a lelketekre. Egy szakember pontosan tudja, hogyan segíthet titeket abban, hogy mihamarabb feldolgozzátok a szakítást. Külső szemlélőként rávilágíthat olyan dolgokra, amiket ti észre sem vesztek – mindez pedig már pár alkalom után óriási változást jelenthet.

Miután megadtátok magatoknak a szükséges időt a gyászolásra, a legjobb, amit tehettek, hogy aktívan pihentek. Próbáljatok ki minél több új dolgot, így hatékonyan elterelhetitek a figyelmeteket az exetekről.

Írjatok listát róla, hogy mik azok a dolgok, amik a párkapcsolat ideje alatt háttérbe szorultak, mert nem jutott rájuk időtök – és aztán tegyetek azért, hogy tételenként kipipálhassátok a listát. Síeljetek, biciklizzetek, ússzatok, túrázzatok, jógázzatok – bármit csinálhattok, amihez kedvetek van. A mozgás endorfint termel (tudjátok, ez a hormon felelős az örömérzetért) – ahogy a napfény is! Ha van rá lehetőségetek, minél több időt töltsetek a szabadban – legalább addig sem csekkoljátok az illető Facebook-profilját, nemde?

Forrás: Depositphotos

Egy párkapcsolat mellett az embernek törvényszerűen kevesebb ideje jut a családjára és a barátaira. Ha már így alakult, használjátok ki a felszabadult időt, és figyeljetek jobban oda azokra, akikre kevesebb időtök jutott korábban. Tegyétek meg értük és magatokért is: egy kutatás szerint ugyanis a barátokkal töltött idő fájdalomcsillapító hatással bír – nektek pedig pont erre van most szükségetek. Vagy talán észre sem vettétek, de valójában saját magatokat hanyagoltátok el leginkább? Akkor a következő tippünk nektek szól!

Rengetegen veszik az első útjukat a fodrászhoz, hogy egy radikális frizura-változtatással jelezzék: mostantól más emberként léteznek a világban. Ezek a fodrásznál tett látogatások általában megbánással végződnek – én senkinek sem tanácsolnám, hogy hirtelen felindulásból így tegyen. Minden radikális döntéssel várjatok legalább egy hónapot – addigra talán kicsit lecsillapodik a lelketek és nem indulatból fogtok cselekedni!

Ne a radikális változás legyen a cél, hanem a fejlődés, ugyanis ez az egyetlen dolog, ami körülményektől függetlenül MINDEN esetben örömöt okozhat nektek. Hogy mi lesz a következő célotok, azt csak ti dönthetitek el. Minél jobb idő alatt lefutni a szigetkört? Megcsinálni a nyelvvizsgát? Szakmailag fejlődni? Bármit is tűztök ki magatok elé, boldogsággal fog eltölteni titeket, ahogy egyre közelebb kerültök a célhoz – amikor pedig eléritek, talán már túl is lesztek a szakításon.

A Szakítás utáni romeltakarítás: így szedjétek össze magatokat, ha padlóra kerültetek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A gyermekvállalás vágya mindig is ott lappangott bennem, de most, hogy szétváltunk a párommal, a félelmek és a bizonytalanság a felszínre törtek. Már évek óta érzem, hogy ketyeg az a bizonyos óra, de olyan sokan szülnek negyvenhez közel, nem sürgettem eddig a babaprojektet, úgy voltam vele, hogy szeretjük egymást, majd jön a gyerek, ha jönni akar.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Forrás: Freepik

Azok a barátok, akik valaha boldogságot és nevetést hoztak az életembe, az évek során lassan eltűntek mellőlem. Tudom, hogy ez az én hibám is. Ha szerelmes vagyok, nem létezik számomra más, és ezt kevés barát tolerálja. Magamnak köszönhetem, hogy olyan egyedül vagyok most, mint a kisujjam.

A szakítás új fejezetet nyitott az életemben, de ez a fejezet csak szürke, esős napokat ígér. Nem akarok tovább színlelni, hogy minden rendben van, és a jövőmnek van értelme. Az elveszett álmokat gyászolom, a kapcsolatok szertefoszló illúzióit, és azt a nőt, aki már soha nem lesz az, aki volt.

Egyedül nem tudok ebből kimászni. Tervezem, hogy felkeresek egy szakembert, aki segít a gyógyulásban. Azt is tervezem, hogy újraépítem a kapcsolataimat a körülöttem lévő emberekkel, és talán elindulok egy olyan úton, ami a saját fejlődésem felé vezet.

Az új fejezet talán nem az, amire vágytam, de ki tudja, lehet jobb lesz, mint amit megálmodtam.

A 35 évesen szakítottam a pasimmal – Hogy lesz így saját családom? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az sokkal gyakoribb, hogy egy Kos szakít, mintsem hogy vele szakítsanak, ami egyet jelentene a vereséggel. A Kos pedig ebbe nem tud beletörődni. Ha számára tényleg fontos volt a másik, mindent megtesz, hogy visszahódítsa. Felajánlja, hogy kezdjük újra, kezdjük elölről. Gyorsan új kalandba kezd.

Neki nem elsősorban a személy fog hiányozni, hanem az érzés, hogy valaki ragaszkodik hozzá, vagy hogy ő ragaszkodhasson valakihez. Úgy érzi, elpazarolta a fiatalságát, az idejét, a pénzét a másikra. Nehezen enged el bárkit is, és amíg a pénzügyek nincsenek rendezve, addig még bízik benne, hogy a szakítás nem végleges.

Első körben figyelmen kívül hagyja a szakítás tényét, és ha már a „jó, de beszéljük meg” sokadik körén is túl vannak, a barátai körében vigasztalódik. Valójában mélyen megbántódik, és csak leplezi a bizonytalanságát, ezért mutatja magát magabiztosnak és hűvösnek. Hamar másik partner után néz.

Gyerekesen reagál. Nem a szakítás ténye fáj elsősorban neki – bár nagyon érzékeny –, hanem az, hogy nem lesz rá szükség, és hogy nem lesz kiről gondoskodnia. Amúgy minden szakítás olyan számára, mintha egy anyai köteléket vágnának ketté: vagy együtt sír veled a válladon, az utolsó estét is összebújva töltitek szentimentális hangulatban. Vagy pedig úgy megsértődik, hogy a másiknak okoz lelkiismeret-furdalást.

A szakítás – ha vele teszik – méltatlan és igazságtalan. A Shakespeare-drámák eltörpülnek mellettük, és a teátrális jeleneteik révén ismét magukra tudják vonni a barátaik figyelmét, amely gyógyír sebzett lelkükre. Majd legközelebb újra folytatják – Shakespeare-összes kifulladásig. Egyébként ha érzik, hogy ki akarják rakni a szűrüket, akkor képesek újra rákapcsolni, és eljátszani a hős szerelmest.

Alapvetően igyekszik elkerülni a szakítást. Ha mégis idáig fajulnak a dolgok, meg akarja érteni, mi történt, mit rontott el. Rágódik, hibáztatja magát, vagy belemenekül a munkába. Addig nem tud továbblépni, amíg a kiváltó okokat meg nem érti.

Először mérlegeli a szakítás előnyeit és hátrányait. Természetesen nem fogja kimutatni, hogy mennyire megbántva érzi magát. Ő igyekszik fair módon viselni a döntést. Felteszi a „minden rendben” álarcát és amilyen hamar lehet, felfrissíti a baráti kapcsolatait.

Egy Skorpiótól megszabadulni? Felejtsd el! Előbb hal bele, mint hogy elengedjen. A régi sérelmeivel elő fog jönni, vagy tudni akarja, hogy ki miatt szakítottak vele, utána fog nyomozni – mert olyan nincs, hogy csak úgy egyszerűen vége legyen. Készülj a bosszújára. Szeret elégtételt venni – anélkül csak hiszed, hogy megszabadultál tőle. A „csak” legyünk szexbarátok ügyes taktikai fogás.

Hajlamos jobbnak látni a kapcsolatot, mint amilyen az valójában volt. Alapvetően nem viseli meg a szakítás, hamar továbblép és keres újabb célokat. Az esetleges kényelmet és a luxust sajnálja, amit maga mögött kell hagynia. Utazgat vagy tanulásba fog. Ha szakítanak vele, általában jó barát tud maradni. Optimistán néz a jövő felé, ami csupa új és nagyszerű élményt tartogat még számára.

Valószínű, hogy valamilyen ironikus megjegyzés elhagyja majd a száját és az anyagi érdekeit fogja előtérbe helyezni. Hidegvérrel, rezzenéstelen arccal, tárgyilagosan veszi tudomásul és érezteti a másikkal, hogy még egy ilyen tökéletes partnert nem fog találni, mint ő volt. Fájdalomdíjként magával visz mindent, ami mozdítható.

Flegmán veszi tudomásul, hogy vége. Nyíltan nem fog konfrontálódni, nem alacsonyodik le. Valójában presztízskérdést csinál, és bizonygatni fogja, hogy egyediségéhez és megismételhetetlen nagyszerűségéhez nem mindenki ér fel.

Nem szeret a tényekkel szembesülni, ezért általában hatalmas csalódás éri. Nem érti, hogy bár mindent megtett a kapcsolatért, feláldozta magát, mégis vége van. Spirituális útkeresésbe kezd, hogy megértse az okokat, de az sem ritka, hogy valamilyen zenei, művészi tevékenységben vagy az alkoholban talál vigaszt.

A Így viselik a szakítást a különböző csillagjegyek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Sokan mondták, hogy csak idő kérdése, és majd eljön az a pillanat, amikor az emlékek elhalványulnak. Nálam valami hibásan működhet, mert az idő múlása ellenére az emlékek velem maradtak és kínoznak nap mint nap. Eszembe jut egy illatról, egy dalról, egy helyszínről, ha a nevét hallom összeszorul a gyomrom, ha pedig megtalálok egy régi közös képünket, könny szökik a szemembe. Gyakran eljátszom a gondolattal: „Mi lett volna, ha…?” Ha a dolgok másképp alakultak volna, talán még mindig együtt lennénk…

Forrás: Canva

Megpróbáltam mindenféle módszert: terápiát, új hobbit, még egy új kapcsolatot is. De mindez csak átmeneti enyhülést hozott. Kétségbeesést, fájdalmat és magányt érzek, miközben folyamatosan próbálom megtalálni a kiutat ebből az állapotból.

Ez a harc nem csak az én küzdelmem. Sokan vagyunk, akik ugyanezzel a problémával küzdenek, anélkül, hogy tudnák, miért épp nekik nem sikerül maguk mögött hagyni a múltat. Az ilyen érzésekkel való megbirkózás sosem könnyű, és gyakran magányos út. De én is hiszek abban, hogy mindez része az emberi tapasztalatnak. Az érzelmek kusza hálójában eltévedni nem kudarc, hanem egy másfajta tanulás és növekedés lehetősége.

A Mi a baj velem? Három év után sem tudok túllépni az exemen! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Amikor betöltöttem a harmincat, már nem tudtam visszafogni magam, és egyre jobban idegesített a gyerekes viselkedése, az éjszakázások és az üres ígérgetések a jövőnkről, mégis maradtam. Harminc évesen nem akartam mással újrakezdeni, vele szerettem volna családot alapítani. Amikor felhoztam az eljegyzést, mindig témát váltott, és kérte, hogy ne nyagassam, így a várakozás mellett döntöttem.

Úgy gondoltam borzasztó lesz 32 évesen újrakezdeni majd valakivel, de biztosan előbb találok társat, mint ő, aki ennyire komolytalan, és csak hitegeti az embert egy mesebeli jövőképpel. Fél év telt el, és még mindig nehezen ismerkedem, mert már nem bízok annyira a férfiak szavában.

Döbbenten meredtem a képernyőre, ahol az álomesküvőm elevenedett meg a szemeim előtt, az exemmel és egy gyönyörű fiatal lánnyal. A helyszín, a ruhák, de még a torta is olyan volt, amiről mindig is áradoztam Lacinak. Mintha az álmom teljesült volna, csak nem számomra.

Forrás: Unsplash.com

Csak ültem és nem bírtam felfogni a látottakat. Mégis ki ez a lány? Mikor történt ez? Miért őt vette feleségül, és nem engem? Muszáj volt választ kapnom a kérdéseimre, ezért felhívtam egy közös ismerősünket, hogy utána járjak: vajon már a kapcsolatunk alatt is képben volt ez a lány, és ezért nem vett feleségül?

Talán könnyebb lett volna, ha tudom, hogy megcsalt, vagy teherbe ejtett valakit, de erről szó sem volt. Egyszerűen csak talált valakit, akit nem akart elveszteni, mint engem, ezért rögtön megkérte a kezét, és feleségül vette egy olyan esküvőn, amiről mindig is beszéltem.

Forrás: Unsplash.com

Üvöltöttem fájdalmamban. Amire én évekig vártam, egy másik lánynak csak hónapokat kellett. Hol itt az igazság? Hogy hihetném ezután azt, hogy fontos volt a kapcsolatunk? Hogy elég voltam? Hogy nem velem van a baj? Hiszen én annyi mindent megtettem érte, és szerettem, vártam rá…Most mégis én vagyok egyedül, összetörten, míg ő a mézesheteket tölti egy lánnyal, akinek minden az ölébe hullt. Tényleg ezt érdemelném?

Melissza történetét Juhász Adél jegyezte le

A 7 évig nem kérte meg a kezem, mára már felesége van bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Múló idő

Hol vannak már szegény nagyszüleink sírig tartó házasságai? Hol van az egész életre szóló elköteleződés? Valahol a sublótfiókban az elmúlt idővel együtt. Hiába sóhajtozunk, nem tudjuk visszahozni. Miért ment az a régi korok embereinek, ami ma nem megy nekünk? Vigasztalásunkra szolgáljon, hogy nekik sem ment sokkal jobban, csak más környezetben, más elvárások szerint éltek. Volt egy ház, egy darab föld, és két ember, akik ha akartak volna, sem tudnak kétfelé szakítani kelengyétől az asztallábig mindent. Hát maradtak. És igen, tűrtek, főleg az asszonyok, tűrték a részeges férjet, azt is, aki megverte, megcsalta őket – ez volt akkor a rend. A válás lehetősége szinte fel sem merült, az se mosta volna le magáról, aki a vétlen fél volt a perben. Tisztességes asszonynak az számított, aki első és egyetlen férjével élt, vezette a háztartást és nevelte a gyerekeket.

Nekünk meg itt a sokféle társkereső, okostelefonos alkalmazás, a villámrandik, a közösségi oldalak, akár a tengerentúlon is ismerkedhetünk. A világ kinyílt, és már nem kell beérnünk a falu legszebb legényével. Igen ám, de lassan semmivel sem érjük be. Mert mindig van egy jobb, szebb, hatásosabb, lehengerlőbb, aki mellett jelenlegi párunk eltörpül, ha csak fél órára is. Az történik a párkapcsolatokkal, ami a régi háztartási cikkekkel és gépekkel. Régen volt egy mosógép, egy hűtő, egy tévé, egy konzervnyitó, egy szerszám, de az kitartott évtizedekig, akár egy életen át. Ma minden tömeggyártásban, soron, olcsón készül, és tele vannak vele az üzletek. Ha valami elromlott, meg sem javítjuk – úgy is vannak kitalálva, hogy neki se álljunk –, megyünk, és veszünk egy másikat. Párkapcsolatból is olyat szeretnénk, ami instant működik, mint a zacskós leves, és sosem romlik, nem, nem szorul karbantartásra, nem kér sok időt, ráadásul egyszerűen beszerezhető, cserélhető.

Egyedül is megy

Azért is nehéz ma egy párkapcsolatot működtetni, mert magunk mögött hagytuk a régi rendet, ami arról szólt, hogy egy gyenge nőnek szüksége van egy erős férfira (és annak keresetére) ahhoz, hogy megálljon a lábán és teljes életet éljen. Ma már mi, nők is erősek vagyunk, egyedül is. Vannak barátaink, szaki gárdánk, karrierünk, keresetünk, álmaink, a férfiak pedig még mindig nem tudják eldönteni, hogy ha kinyitják előttünk az ajtót, akkor az most sértés, vagy sem. Nehezen találják meg az erejüket, a férfiasságukat egy olyan világban, ahol nők is nyugodtan kezdeményeznek egyéjszakás kapcsolatokat, és mondjuk nem is akarnak többet. Mit mondjanak egy olyan asszonynak, aki náluk is többet dolgozik? Szó se róla, a nők egyenjogúságnak régóta eljött az ideje, de még kevés férfi érti, hogy ehhez hogy tud társul szegődni. Mi, nők pedig olykor bizony túl férfiasak és bizalmatlanok vagyunk, már csak védekezésből is.

Hova rohanunk?

Sokszor úgy viselkedünk nőként, mintha itt lenne a világvége, és fél óránk maradna szaporodni, házat venni, és békében leélni egy életet. Sürgetnek minket, mikor lesz már barátunk, ha van, mikor lesz komoly. Ha az is van, mikor költözünk össze, mikor lesz eljegyzés, esküvő, gyerek, testvér, saját ház, még egy gyerek. Mindezt lehetőleg tíz év alatt. Hát nem lehet nyugodtan csak valaki barátnője az ember, hosszú évekig, macerálás nélkül? De ott a közelgő klimax, a rettentő negyvenes karika, és attól tartunk, egy élet nem elég ahhoz a sok karriertervhez, gyerekhez, kapcsolathoz, önmegvalósításhoz, amit elterveztünk. Ezért aztán sietünk. Még egy évet dolgozom, aztán jöhet a baba, rá egy évre visszamegyek dolgozni… – de még nincs kinek szülni sem. A férfiak pedig páni rémülettel rohannak el, amint megérzik a prédára leső nők összetéveszthetetlen illatát. Időért könyörögnek, nekünk azonban az sosincs. Csoda, ha el sem érünk lélektől lélekig?

Forrás: iStock

A Miért esnek szét ilyen hamar a párkapcsolatok? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Amikor hiába próbáljuk megoldani

Ha egy kapcsolatban rossz időszak érkezik, megoldatlan problémák tornyosulnak, rengeteget veszekszünk, vagy éppen egy aktuális helyzet okoz nagy fájdalmat, nem mindig segít a megbeszélés. Persze attól még alapvető, az érzelmi verekedés egyik legjobb ellenszere, és tartós megoldást csak akkor találunk, ha nem maradtak kimondatlan ellenérzéseink, és alaposan megismertük a másik érzéseit, gondolatait, de mégis. Van olyan helyzet, amikor minden megbeszélésből csak veszekedés és vádaskodás lesz, elveszítjük a fejünket, és olyanokat mondunk a másiknak, amiket nem is gondoltunk komolyan. Vagy csak rágjuk, rágjuk az adott problémát, mint a kutya a csontot, de már olyan rossz íze van, hogy legszívesebben kiköpnénk, hogy pihentessük egy kicsit az állkapcsunkat.

Amikor nem látunk más megoldást, néha jobb szakítani. Nem feltétlenül nagyjelenetben és végleg, de néhány nap vagy hét külön töltött idő csak jót tehet. Persze, ezzel megadjuk arra az esélyt, hogy a másik új párt talál, vagy valaki, aki régóta áhítozott a helyünkre, lecsap rá. De ha eleve problémás volt a kapcsolatunk, erre a szakítás előtt is ugyanúgy megvolt az esély. Van abban valami igazság, hogy el kell engednünk azt, ami a miénk, hogy megnézzük, visszajön-e hozzánk. Elengedjük a görcsös ragaszkodást, és képesek vagyunk tisztázni saját érzéseinket és motivációinkat. A másik pedig talán éppen akkor döbben rá, mennyire hiányzunk neki, amikor egy kis időre elszakad tőlünk és nem hall felőlünk.

Amikor csak időlegesen áll le

A szerelem olyan is lehet, mint egy autó. Időnként meghibásodik annyira, hogy leáll, és vihetjük a szervízbe. Nem feltétlenül azért áll le, mert nem javítható, hanem azért, mert egy autó, kopó és időnként meghibásodó, elfáradó alkatrészekkel. Ha viszonylag nyugodtan meg tudjuk beszélni a másikkal, hogy hány hét szünetet tartunk, az már jele annak, hogy a szakítás nem lesz végleges. Akkor is ez lehet a helyzet, amikor egyikünknek olyan személyes gondjai vannak, amire az egyedüllét válaszokat adhat, vagy csak szeretne körülnézni a nagyvilágban, megtalálni önmagát a kapcsolaton kívül is. Ha a szakítás alatt szerelmünk nem más nőkkel bújik ágyba, hanem láthatóan összetört és gondolkodik, talán számíthatunk a folytatásra.

Bíznunk kell a másikban, hogy ha nem vagyunk ott vele, ha nem beszélünk vele, akkor utólag majd elmondja, mit csinált. Ha nincs meg ez a bizalom, lehet jobb alaposabban elgondolkodni a jövőn. Amíg pedig tart a szünet, gondolkodjunk kicsit a másik fejével, és fejlesszük önmagunkat, bízva abban, hogy a másik is ezt teszi.

Amikor a szakítás tényleg szakítás

Olyan jó lenne azt hinni, hogy minden olyan szakítás, amit nem mi kezdeményeztünk, és nagy fájdalmat okozott, hiba volt a másik fél részéről! Bár hihetnénk abban, hogy a másik idővel rájön, mi kellünk neki, és visszajön értünk, mint a filmekben. A valóságban azonban sajnos megtörténik, hogy szakítanak velünk, vagy mi szakítunk, és vége. Örökre. Ne ringassuk magunkat hamis reményekbe! Saját önismeretünket segítheti, ha rádöbbenünk, miért akartuk szerelmünket olyan nagyon, és mi vagy ki az, ami igazán boldoggá tehet minket. Minél erősebbek vagyunk mi magunk, annál erősebb kapcsolataink lehetnek a jövőben.

Forrás: iStock

A Honnan tudhatod, hogy a szakítás nem a kapcsolat végét jelenti? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Thompson szerint a szerelem sokszor megakadályozza, hogy az ember felismerjen olyan egyértelmű jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy a kapcsolatnak valójában nincs jövője. Persze ezeket a jeleket nemcsak felismerni kell, hanem elfogadni, még akkor is, ha különben ragaszkodnánk a szerelemhez, a párunkhoz. Mutatjuk, melyek lehetnek azok az észrevétlen jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy a kapcsolatnak nincs jövője, hiába szeretjük egymást.

• Sok kisebb apróságban nem tudunk megegyezni egymással.
• Állandó nézeteltérések, kisebb-nagyobb viták, veszekedések.
• Az intellektuális kihívás hiánya.
• A közösségi média nagy arányban van jelen a kapcsolatunkban.
• Nem tudunk bocsánatot kérni, és nem törekszünk a kompromisszumos megoldásokra.
• Állandóan kritizáljuk egymást.
• A fizikai intimitás hiánya.
• Egyszerűen nem foglalkozunk kényesebb, komolyabb témákkal, problémákkal.
• Nem vagyunk egymással kedvesek, aranyosak.

Ha ezek a problémák rendszeresen jelen vannak a párkapcsolatotokban, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg jó helyen vagytok-e egymás mellett.

Forrás: Unsplash

A Jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a kapcsolatnak nincs jövője bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A Womens’s Health egyértelműen vázolta a helyzetet: a boldog párok kitartanak amellett, hogy valóban hozzátesz a kapcsolatukhoz az, hogy minden rendben van köztük az ágyban. Eközben pedig a másik oldal igazolta, hogy a szakításukhoz nagyban hozzájárult a megromlott szexuális életük.

Jöjjön most 3 férfi és 3 nő igaz története arról, hogy miként tette fel a pontot az i-re a szex a válási papírokon.

„A mi házasságunknak igaz, hogy megcsalás vetett véget, de az azért történt, mert eltért a szexuális beállítottságunk. Ő úgy döntött, hogy nem kíván egy monogám kapcsolatban élni, így én a távozást választottam.” – Claire

„Mi a másfél évig tartó házasságunk alatt összesen háromszor éltünk nemi életet, és ez sokat nyomott a latban akkor, amikor meghoztam a döntést: elválok. Magamba néztem, és elfogadtam a tényt, így felesleges folytatni a közös életünket. Ráadásul ő még abban sem volt partnerem, hogy együtt megkeressük az okot, és annak (orvosi, érzelmi, stb.) megoldását. Egy jó tanács: olyannal kell összekötni az életeteket, akinél érzitek, hogy mennyire kíván titeket.” – Donora

„A már exférjem csodás szerető volt a házasságunk alatt, előtte hasonlóakat sem tapasztaltam. Majd kiderült, elég gyakran volt dolga prostituáltakkal is. Ahogy erre rájöttem, már a közelébe sem mentem.” – Crystal

Forrás: iStock

„Az exfeleségem túl komolyan vette a szexet, volt egy nagyon konkrét szex forgatókönyve, amit követnem kellett, és nagyon nehéz volt számomra, hogy ne úgy kezeljem a szexet, mint egy munkát. Még ha ő kezdeményezte is, akkor is elvárta, hogy én tegyek meg minden lépést. Csak munka volt, semmi játék.”  – James

„Az első házasságomban nem fogtam fel eléggé, hogy a férfiaknak és a nőknek mennyire másak az igényeik. Én a rövid, kevésbé érzelmes aktusokat szerettem, míg a feleségem a hosszabb, bensőségesebbeket. Nem figyeltem, és nem törődtem a kéréseivel, így ő sosem kapta meg, amit szeretett volna.”

„A mi kapcsolatunk mesébe illően indult. Amikor 17 voltam, akkor lépett az életembe, vele vesztettem el a szüzességem is. Miután egybekeltünk, mindkettőnknek feltűnt, hogy valahol fennakadtunk, és képtelenek voltunk az újításra szexuális téren. Őszinteséggel sokat javíthattunk volna a helyzeten, de sajnos átestünk egy vetélésen, majd megszületett a gyermekünk, és ezután már nem tudtam élvezni a szexet. Most sokkal jobb a viszonyunk barátokként és külön élő szülőkként.” – Lucas

A Nők és férfiak vallottak arról, hogy a szex igenis válóok lehet! bejegyzés először Vous-én jelent meg.