A hírt nemcsak én fogadtam ilyen kitörő örömmel, hanem világszerte és itthon is egy csomó kávérajongó. (Kivéve azokat a sznobokat, akik szerint a kávé csak feketén, mindenmentesen jó.) Ekkor merült fel bennem a kérdés:

És ha már az agyoncukrozásnál járunk: kevés dolgon tudom magam annyira felhúzni, mint amikor valaki kávéval kínál, és a megkérdezésem nélkül cukrot tesz bele. Úgy általában utálom a cukros kávét (igen, hallottam már azt is, hogy ez a pszichopaták jellemzője, és nem, nem vagyok az), ezért általában jó messzire kerülöm a Starbucksot, Costa Coffee-t és társait. Oké, tudom, hogy ott is lehet sima kapucsínót meg eszpresszót kapni, de miért fizetnék érte annyit, ha féláron a sarki pékségben is megkapom ugyanazt? Ezeknek a helyeknek a túlízesített kávé a specialitásuk, és legtöbben emiatt is járnak oda. 

Ezért is ért hatalmas meglepetés, amikor életem első Pumpkin Spice Lattéját ittam: épp egy állásinterjúról jöttem, amiről azt éreztem, nagyon jól sikerült, ezért felhívtam az akkori barátomat, hogy sürgősen találkozzunk, és igyunk meg egy kávét, mert hatalmas híreim vannak.

Emlékszem, egészen addig csak valami idióta hype-nak gondoltam az egészet, és miután kikértem a kávét, már előre rettegtem a töméntelen mennyiségű sziruptól, amivel telenyomják majd, és az azt követő rosszulléttől. De hányinger helyett valami egész mást kaptam: egy új függőséget. Utána nem is volt kérdés, hogy ezt a szezont minél jobban ki kell használni, ezért heti egyszer minimum beugrottam a kötelező adagomért.

Ez már évekkel ezelőtti sztori: a legutolsó PSL-em óta meg már több mint egy év telt el, úgyhogy gondoltam, felidézem magamban, mit is éreztem AKKOR, így ma munka után egyből a Starbucks felé vettem az irányt. Először gondoltam rá, hogy hívok magammal valakit, aztán rájöttem, hogy akkor ez a cikk még holnapután sem fog megszületni, szóval fogtam magam és beültem egyedül.

Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az egyedül evés/ivás mindig kicsit nyomasztó, de amint beléptem a kávézóba, ez az érzés nemhogy elmúlt, de elő sem jött – ugyanis ahogy körbenéztem, itt szinte MINDENKI egyedül volt. Előttem két nagyon szép lány ült egymástól külön, akik unottan görgették a telefonjuk kijelzőjét; mellettük egy fiatal lány perceken keresztül szelfizett; más a laptopján dolgozott, és végül megtörte az egyedüllétmintát egy anya-lánya páros, akik amúgy nem is szóltak egymáshoz. Ja, és volt ott még egy tizenhat év körüli pár, de ők sem zavartak túl sok vizet, szóval végül is örültem, hogy nem jött velem senki, mivel valószínűleg nagyon idegesítőek lettünk volna.

És akkor végre, ebben a társas magányban, belekortyoltam a nagybetűs Kávéba, amire már egy éve vártam – és azt hiszem, rájöttem a nagybetűs Titokra is:

Éreztem a lehulló falevelek, a hűs szellő, a vastag pulóverek, a gyapjúzoknik és a bekuckózós esték ízét és illatát. Azt az illatot, amit az ősz valójában egyáltalán nem tartogat magában, de amit annyira jólesik idealizálni, és lájkolni Facebookon. A fejemben már az első korty után elkezdtem arra a halloweenbulira készülni, amit a valóságban úgyis lemondok, mert hideg lesz, és beöltözni sem lesz kedvem.

Emellett ráadásul a kávézó félhomályában sikerült olyan világba csöppennem, ahol egyszerűen nem volt kedvem a külvilággal foglalkozni. Lekattinthattam volna azt a nyomasztó cikket, ami a magyar szociális otthonok kilátástalan helyzetével foglalkozik, vagy azt, ahol az egyébként az egyik leghíresebb szociálpolitikus nyilatkozik a növekvő egyenlőtlenségekről – de ott és akkor sokkal szívesebben nézegettem volna márkás táskákat meg Pinterest boardokat, pedig azokról nem is tudom pontosan, hogy mik.

Ebben a pár percben tagja voltam annak a rétegnek, aki gondolkodás nélkül kiad 1500 forintot egy kávéra, akit nem zavar sem a világ helyzete, sem a sajátja, vagy például az, hogy ezt a cikket is jóval határidő után adom majd le. Helyette ittam, nézelődtem, és egy olyan őszre gondoltam, amit valójában sosem éltem át.

A csoda kábé fél óráig tartott, egészen addig, amíg ki nem léptem a valóságba. Elmentem egy csomó nyomasztó panelépület előtt, aprót kért tőlem egy nagyothalló hajléktalan, közben pedig egyszerre fáztam és volt nagyon melegem, mert az őszi időjárás csalóka és megbízhatatlan.

A Most komolyan, miért van mindenki ennyire oda a Pumpkin Spice Lattéért? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

• 2-3 kanál vaníliafagyi
• 1 bögre jég
• 3/4 bögre tej
• 1/2 kanál cukor
• málnaszirup
• tejszínhab

Felicia Wijaya//ADSS//14 (@_felicia.licia_) által közzétett fénykép, 2016. Febr 19., 02:19 PST

• 2-3 kanál vaníliafagyi
• 1 bögre jég
• 3/4 bögre tej
• 1/2 kanál cukor
• csokiszirup
• csokidarabok
• brownie-darabok
• tejszínhab

Chuco Townsend (@darqlabs) által közzétett fénykép, 2014. Ápr 7., 20:07 PDT

• 2-3 kanál vaníliafagyi
• 1 bögre jég
• 3/4 bögre tej
• 1/2 kanál cukor
• fahéjas szirup
• fahéjas gabonapehely
• tejszínhab

~Julie England~ (@__julie.england.__) által közzétett fénykép, 2015. Júl 9., 15:19 PDT

A 3 isteni Starbucks frappuccino, amit otthon is elkészíthettek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A @Starbucks customer tells me he’s hurt by the message he received on his coffee cup. Details on @ActionNewsJax pic.twitter.com/hNMeC6ysRJ

— Kaitlyn Chana (@KaitlynANjax) 2016. április 8.

A lányt nagyon rosszul érintette, mert két nővére is egyes típusú cukorbetegséggel küzd. Sértettségében válaszul a következő üzenetet írta a pohárra: „Két nővérem is diabéteszes, szóval… Nem vicces!”

A customer at the Palencia @Starbucks wanted a grande white mocha, but he got more than he bargained for. pic.twitter.com/cOW20zMAgB

— Kaitlyn Chana (@KaitlynANjax) 2016. április 8.

A Starbucks üzletlánc jelenleg vizsgálja az esetet, mindenesetre ez korántsem volt jó poén. Ha pedig munkahelyi stressz áll a háttérben, akkor sem elfogadható. Sok más kevésbé sértő módon is le lehet vezetni a stresszt, például stresszoldó játékokkal.

A Kedves sorok helyett sértő üzenet: ezt írták a lány poharára a Starbucksban bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Nekem a tánc segít koncentrálni.

– mesélte Sam Ellen show-jában, ahol a műsorvezető is hevesen bólogatott, hogy neki is. A barista srácot főnöke, Chris Ali fedezte fel egy rendezvényen, ahol meglátta a lehetőséget az autista fiúban. És hogy mit jelentett Samnek, hogy a Starbucksban dolgozhat?

Abban a pillanatban az életem megváltozott, az egész világ megváltozott.

– mondta Sam, aki főnökére mint legjobb barátjára tekint. Ellen természetesen több meglepetéssel is készült a táncos baristának, többek között azzal, hogy megajándékozta egy utazással Japánba. Sam nagy álma ugyanis látni Japánt. A fiú reakciója igazán megható. Felelősséget nem vállalok, mindenkinél legyen kéznél zsepi!

Ha pedig már az autizmusról van szó, ismerjétek meg Andrist, aki mandalákat fest, de a címlapon pózoló autista lány története sem hétköznapi!

A Megható: sírva fakadt Ellen DeGeneres ajándékától az autista srác bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Akik szeretik a málnát és az egyszerűbb ízvilágot: The Love Bean Frappuccino

Forrás:

imgur.com

A megunhatatlan gyümölcs, az eper rajongóinak egy kis tejszínhabos csoda: The Valentine Frappuccino

Forrás:

imgur.com

És végül, de nem utolsósorban egy igazi érdekesség: kávé és málna egy pohárban. Ez egy izgalmas kombináció, szerintünk ez a legjobb mindhárom közül: The Java Berry Frappuccino

Forrás:

imgur.com

A Már tudjuk, mit fogunk inni februárban! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Nekem miért a Starbucks?

Az egész úgy kezdődött, hogy egyre nagyobb kihívások elé állított az élet munka téren, folyamatosan jöttek a feladatok, nőtt a nyomás, csinálni kellett és csinálni akartam, ráadásul jól, szívvel és lélekkel, bármiről volt is szó. Akkor még nem ismertem Kropkó Péter IRONMAN-t, aki Takács Nórit is felkészítette az IRONGIRL futóversenyre, de tudtam, amit ő is vall: motivációként jutalmazd meg magadat, ha elértél valami általad kitűzött célt.

Nos, a kihívások és feladatok tarkította pályán én általában az idővel futok versenyt. Kávémániásként a jutalmazásnak tökéletesen megfelelt egy hatalmas adag, papírpoharas karamellás latte, mert az olyan… milyen is? Amerikai életérzéses? Carrie Bradshaw-s? New York-os? Kreatív foglalkozást űző szabadúszós, aki maga dönti el, mennyit dolgozik és mégis sokat keres típusos?

"Akiknek fogalmuk sincs róla, kik is ők valójában és mi a fenét kellene kezdeniük magukkal, mindössze 2 dollár 95 centért nemcsak egy csésze kávét kaphatnak, de egy teljesen határozott öntudatot is" – mondja Tom Hanks A szerelem hálójában című filmben 1998-ban.

Bryant Simon, a Temple University történelemprofesszora is ezt erősíti meg több mint tíz évvel a film után a Starbucksról szóló könyvében, amelynek a fenti mondat az ihletője. Az Everything but the Coffee nemcsak a Starbucksról szól, hanem Amerikáról és az amerikaiakról a kávézón keresztül. (A kávéról nem.)

Forrás:

Mengyán Eszter

Mikor láttatok utoljára Starbucks hirdetést plakáton, citylighton, bármelyik női magazinban? Ugye? Soha! És mikor láttatok utoljára az Instagramon egy marokra fogott papírpoharat úgy tartva, hogy kicsit látszódjon a név is? Ja, hogy tegnap posztoltátok.

Simon szerint a kávé áráért megveszed a barna bőrfotelt is húsz percre, ahol egy kicsit elüldögélhetsz és bámulhatod, mi folyik az utcasarkon. Vagy fél órára tiéd az asztal is, így kényelmesen elküldhetsz még néhány e-mailt, átgondolhatsz pár dolgot a megbeszélés előtt, amire épp igyekszel.

Vagy egyszerűen csak megmutathatod a világnak, mennyire jó a legújabb kávékreáció kókusszal, sok tejszínnel, csokidarabokkal a tetején. Mennyire kozmopolita, nagyvárosi, felnőtt, független emberré váltál. Simon szerint ez az a kép, amelyért a 800–1000 forintos kávékreálmányokat kifizeti mindenki. Azt írja, a Starbucks az egyik olyan márka, amellyel bebizonyítható, milyen sok energiát, időt és pénzt fektetünk abba, hogy demonstráljuk, valakik lettünk.

(Tudom, ilyenkor jön az, milyen szerencsétlenek azok, akiknek ez kell az önigazoláshoz, de erre egy csomó márka lehet a példa a BMW-től a Mount Blanc-on át az Armaniig.)

Forrás:

Mengyán Eszter

Több okom is volt rá. Az egyik, hogy szeretem a kávét (a szenvedélytől ez még messze van, mert ahhoz kicsit több tudás kellene a kávénövényről, a feldolgozásukról, a pörkölésről). Ha pedig szeretem a kávét, akkor jó lenne minél többfélét minél több helyen megkóstolni, ha már – és itt jött a második ok – egyre több újhullámos kávézó nyílik Budapesten. Kicsi, intim helyek jófej baristákkal, akik szívesen mesélnek is arról, amit iszol, de erről kicsivel lentebb bővebben is írok. A harmadik, hogy valójában nem a Starbucks kávéra mondtam nemet, hanem arra, hogy bármilyen márka irányítson. Lehetett volna ez bármi más, de az akkori életemben ez a márka szerepelt a leggyakrabban.

Egy éve ittam egy búcsúkávét és eldöntöttem, hogy 2015 az újhullámos kávézók éve lesz – de legalábbis kipróbálok pár helyet közülük, meg másokat is.

Ha nem tudtátok volna (nem, én sem tudtam), a kávé fővárosa jelenleg Melbourne, elképesztő kávékultúrával. Talán jó bizonyíték, hogy a flat white is ausztrál találmány, onnan kapták fel előbb a kis kávézók, de ma már szinte minden kávélapon ott van. Kicsi, néha kicsit szűkös hely a kávé mellett sütikkel, egészséges rágcsákkal, vicces kinézetű üdítőkkel és a hitvallással: jobbá tenni a kávékultúrát Magyarországon.

Facebook-oldalért katt ide, honlapért ide.

Itt ittam az első filteres kávémat, aminek olyan íze volt, ami tényleg semmihez sem hasonlítható. Volt benne valami addiktív, de egy alkalom után nem lett a kedvencem, valószínűleg azért, mert nekem kell a tej a kávéba. A szakállas barista viszont nagyon hosszan és lelkesen magyarázott róla, kicsit zavarba is jöttem, mennyi mindent nem tudok a kávézásról.

A háromasztalos hely egy belső udvarra néz, nagyon hangulatos, elbújós, intim, sok mentaszínnel és különböző megvásárolható dizájnercuccokkal – sajnos, ezek még mindig elég drágák, de inkább egy ilyen, mint három hamisítvány.

A Facebook-oldalért katt ide, honlapért ide.

Forrás:

Mengyán Eszter

Az előbbinél is kisebb, kifejezetten elvivős hely az Astoria és a Kálvin tér között 2013-ban nyitott és – természetesen – a kiváló kávéminőséget célozta meg. Épp csak annyi hely van, hogy két ember le tudjon ülni a pulthoz, három pedig sorban állhasson a kávéért. Tavaly udvarral bővültek, ahol a kánikulában igazán hűsítő élmény ücsörögni. Többféle szemes kávéval dolgoznak, és a kínálat az eszpresszótól a lattéig mindent lefed. A kávémániásokat le fogják nyűgözni az itt megvásárolható kávékészítő eszközök, filteres kávék, kávébabok.

Facebook-oldalért katt ide, honlapért ide.

Mi az az újhullámos kávé?

Ahogy a bor, a sör, a pezsgő, a kávénak is legyen kultúrája, legyen gasztronómiai műremek. Hagyjuk az automatás löttyöket, a jobb helyeken felszolgált borzalmakat, tanuljuk meg, mi az, ami igazán jó, azután azt is, miért lesz olyan. Az újhullámos kávézókban a baristák pontosan tudják, ki pörköli nekik a kávét, milyen igények szerint, sőt, gyakran ismerik a terjesztőt is. Nem mindegy a tej milyensége, a pörkölés, a termőföld savassága, a víz pH-értéke. Az újhullám lehet sznobság, lehet műélvezet, vagy egyszerűen igény egy jó kávéra.

Madalból már több is van Budapesten, az én útvonalam időnként a Hollán Ernő utcát érinti, így azt ismerem. A helynek nagyon különleges atmoszférája van, ami nem véletlen, nevüket Sri Chinmoy (1931–2007) békefilozófusról kapták. Az ő gyerekkori beceneve volt Madal. A filozófiát nem ismerem, amely hatott rájuk, de azt érezni, mennyire. Nyugodt, melegséget sugárzó, slow-hely, ahol tényleg nagyon szívesen beülnék a laptommal dolgozni is – órákon keresztül.

Facebook-oldalért kattintsatok ide, honlapért ide.

Áh, hát ide is kötelező elmenni, mert ők is az első fecskék között voltak, ráadásul isteni banánkenyeret ettem náluk a kávém mellé, amit iszonyatosan kedves baristáktól kaptam. Az volt a benyomásom, hogy itt tényleg jófej emberek dolgoznak, akik azt szeretnék, hogy megértsd, a kávé a lényeg és a kávé szeretete.

Facebook-oldalért kattintsatok ide, honlapért ide.

És persze rajtuk kívül még egy csomó helyen ittam kávét Pesten, Budán és vidéken is a Lumenban, a Csigában, a Keletben, a Hadikban, a Szerkesztőségben.

Ahogy elcsépelt lett a kézműves, mert már minden az, úgy lett egyre elcsépeltebb az újhullámos vagy speciality szó is. Ma már minden sarkon találkozni a Starbucks mellett speciality kávézókkal, baristának lenni menő. Kávéfajták ide, pörkölés oda: járjatok nyitott szemmel, igyatok jó helyeken jó kávékat, mert nem a Pinterest-dizájn vagy a fekete táblára krétabetűkkel írt vicceskedő szöveg tesz jóvá egy kávézót. Akkor ugyanúgy bedőltök a "marketingnek", mint bármilyen más márka esetén. Csak itt a sznobságot és a különcséget fizetitek meg.

A Egy évig nemet mondtam a Starbucksra, inkább felfedeztem Budapest újhullámos kávézóit bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Forrás:

starbucks.com

A limitált szériás ajándékkártyára egyébként automatikusan 50 dollárnyi – 14 ezer 500 forintnyi – összeg kerül, így mondhatjuk, hogy csak 150 dollárt – 43 ezer 500 forintot – kell fizetni érte. Mindez azért van, mert a különleges kristályok miatt ennyibe kerül az előállítása. Csak… A kártyákat november 22-én kezdik el értékesíteni, úgyhogy siessetek, ha nem akarjátok, hogy elkapkodják őket – nem fogják.

A A Starbucks elhozta nektek a tökéletes karácsonyi ajándékot bejegyzés először Vous-én jelent meg.