Ma mutatják be a világhírű Billy Elliot – a Musical című darabot az Operaházban. A premierre minden jegy elkelt, nekem viszont volt szerencsém megnézni a héten egy próbát. Az épület művészbejáró felőli oldala olyan, mint egy labirintus, így olyan helyekre is elkeveredtem, amiket a próbára menet nem is gondoltam volna: az öltözők ajtajában táncosok próbáltak, a színpad mögött ráadásul még egy cipő is elszaladt mellettem...
Elképesztően elegáns, nagyon mutatós francia desszert az opera torta. A mandulás piskótalapokat csokoládé- és kávékrémmel töltik, a tetejét tükörfényes csokoládézselé fedi.
Néha, mikor elgondolkozom az életemen, azt képzelem, hogy egy színpadon állok, és nagy, fényes kört vet rám a reflektor fénye. Várják, hogy valami vicceset mondjak, de csak egy mondat jut eszembe: „Képzeljétek, zeneosztályos voltam, pedig nem hallok.” A közönség pedig nem érti, néhol zavarodott nevetés hallatszik.
Egy húszas éveiben járó lány ha azt hallja, hogy opera, legelőször talán az internetes böngészőre gondol, vagy az általános iskolás énekórák jutnak eszébe, jobb esetben pedig a Varázsfuvola. Merthogy Mozartról azért tanultunk, nagyjából képben is vagyunk, de vége, pont. Itt megáll egy átlagos fiatal lány tudása az operákról. A VOUS segít eligazodni.