Van olyan, amiért az ember ne kérjen bocsánatot. De van az a helyzet, amikor egy őszinte, szívből jövő bocsánatkérés, a belátás és annak következményei sorsfordítók lehetnek. A szívhez szóló "bocsikártyáknak" pedig lehetetlen ellenállni. Csak kattintsatok rájuk jobb egérgombbal, mentsétek le őket, majd a nyomtatóban cseréljétek ki a lapot egy kicsit vastagabbra és nyomtassátok ki őket a megfelelő méretben, hogy még tudjatok rájuk írni. Kinek külditek el őket?

Sziasztok! Itt egy büszke négy hónapos jelentkezik! De nehogy azt higgyétek, hogy ezzel minden sírásnak, nyöszörgésnek és ébrenlétnek vége lett! Hah, ezt maximum csak anya remélte. Nem, nem, nem. Jelentem, új időszak kezdődött: a semmi sem jó. Elmondom csak nektek, mi a szitu.

Kevés olyan idegesítő mondat van, mint egy jól időzített „Engedd el!” vagy „Lépj már túl rajta!”. Ez körülbelül olyan, mint amikor egy ideges embernek azt mondjuk „Nyugodj már meg, nincs miért idegeskedned!”. Garantáltan még feszültebb lesz, és ezzel csak annyit üzenünk felé, hogy ne is akarjon tudomást venni a problémájáról, mint ahogyan mi sem az övéről.