A szaknyelv ezt hívja copycat hatásnak, és egyszerre nagyon jó és nagyon rémisztő dolog.

De menjünk kicsit korábbra: a „másolás” ugyanis mindig is jelen volt a divat történetében, de jó száz évvel ezelőttig inkább inspirációnak hívtuk. Amikor aztán a 20. század elejétől, de még inkább közepétől felgyorsult a trendek váltakozása, egyértelműen gyakrabban és észrevehetőbben nyúltak vissza a tervezők inspirációkért a korábbi stílusokhoz.

A fast fashion az 1970-es években jelent meg Amerikában, de igazán csak az utóbbi 10-15 évben gyorsult fel nagyon (nagyon, NAGYON), kreatív szakemberek ezreit kényszerítve arra, hogy újabb és újabb ötletekkel szolgálják ki ezt a százezermillió dolláros ipart, amelyben

Akik a divatnak a társadalomelméleti oldalával foglalkoznak, azok gyakran pozitívumként emelik ki a fast fashionnel kapcsolatban, hogy eltörölték a gazdagok és szegények közötti különbséget. A fast fashion márkák ugyanis rendszeresen másolják a legnagyobb divatházak modelljeit. Azok éppcsak a kifutóra kerülnek, mikor már készül is róluk a divatrajz, megszületik a szabásminta, és már varrják is a darabokat valamelyik távol-keleti gyárban a világ másik felén.

A másolás nemcsak demokratizálta a divatot, hanem tabukat is döntött: egyrészt megszűnt a márkahűség, másrészt egyszer csak nem volt már ciki keverni a drága és olcsó darabokat egy öltözéken belül. Ha van egy klasszikus Chanel táskátok, nyugodtan felvehettek mellé egy H&M ruhát is. A szakértők szerint minél inkább úgy tűnik, hogy valami egynyári trend csupán, a vásárlók annál inkább döntenek az olcsó másolat mellett.

Aki viszont szívesen vásárol dizájnerdarabot, az valószínűleg gutaütést kap, ha az ő több száz eurós táskáját viszontlátja a fast fashion boltokban. A luxusfogyasztók ezért ma már nem a márkára és a márkajelzésekre buknak, hanem a minőség mellett másban keresik a különlegességet: nagyon érdekes dizánjt vagy egészen egyedi anyaghasználatot néznek egy termék esetében.

A vásárlók többsége egyébként sokszor nincs tisztában azzal, hogy egy dizájnercipő másolata van a lábán vagy egy több százezer forintot érő táska másolata lóg a vállán, hiszen nem mindenkinek fontos a divat ezen a szinten.

Ciki másolatok: ezekből a táskákból készül a legtöbb hamisítvány

Nem minden arany, ami fénylik – tartja a mondás, na meg a mai napunk témája is így szól. Nem csoda, hogy rögtön eszünkbe is jutottak a márkás, drágábbnál drágább dizájnertáskák másolatai, amikről sokan azt hiszik, ugyanolyan fényesen csillognak, mint az arany.

A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.

A divatterveket általában nem védi a szerzői jog, és a mintaoltalom sem. A divatcikkek másolása elleni jogi szabályozás és a divatszakma résztvevőinek védelme a mai napig nem kiforrott, de tény, hogy a divatjognak fel kell zárkóznia a fast fashion mellé. Izgalmas terület, az egyszer biztos.
Legutóbb a Puma támadta be a Forever21-et, amelyik az eredeti RihannaXPumaXFenty darabokhoz hasonló lábbeliket dobott a piacra. A Divatjog blog bejegyzéséből kiderül, hogy:

• A divat világában alapvetően nem gyakori, hogy szabadalmi oltalom alá helyezi egy márka termékeit (az eljárás költséges, és akár 18 hónapot is lehet várni a szabadalomra, ami alatt az adott termék ki is mehet a divatból).
• Amerikában alapvetően a divatcikkek ki vannak zárva a szerzői jogi védelem alól.
• A legtöbb divatjogi per a védjegyhez fűződő jogok megsértésével indul meg. (A védjegyoltalom nem a dizájn egészére, hanem csak a márkát azonosító szimbólumra terjed ki.)
• A trade dress oltalom arra szolgál, hogy magát a brandnek a fogyasztó általi azonosítását biztosítsa, azonban itt a „csomagolás”, a kinézet egésze tekintetében. Aki tehát meglátja a Puma szőrös papucsait, annak azonnal a Puma papucsaival kell azonosítania ezeket a lábbeliket, nem pedig a Forever 21 pacskerokkal.

Az az egy biztos: nem szívesen lennék sem tervező, sem jogász egy olyan nagy cégnél, mint a Dior, a Valentino. De független dizájnerként is valószínűleg sok álmatlan éjszakám lenne a divatipar jelenlegi óriásai miatt.

Tudatos vásárlóként pedig azt gondolom, ha tisztában vagyok azzal, hogy egy termék másolt, akkor inkább spórolok az eredetire (és valószínűleg sosem veszem meg), tiszteletben tartom az eredeti szellemi terméket és befektetett munkát. Én is utálom, ha másolják a cikkeimet! 

1. képpár: Acne, H&M; 2. képpár: Common Projects, H&M; 3. képpár: Castaner, Zara; 4. képpár: Zara, Saint Laurent; 5. képpár: Gucci, Mango; 6. képpár: Gucci, Mango; 7. képpár: Gucci, Mango; 8. képpár: Alexander McQueen, Stradivarius, 9. képpár: Valentino, Stradivarius; 10. képpár: Pull & Bear, MABU By Maria Bk Shoes 

A Ránézésre meg tudjátok mondani, melyik cipő a drágább? Teszteljétek! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Forrás:

Forever 21

A vád szerint a márka „eredeti, házon belül tervezett mintáját” két kaliforniai székhelyű ruhagyártó–- a C Luce és a Cornerstone Apparel – is lemásolta. A dolog pikantériája, hogy a pert indító Forever21 nem hozta nyilvánosságra, melyik modellekre is gondol pontosan – hasonló mintájú darabokat pedig számtalan helyen találhatunk.

Bár a per egyik főszereplőjének sincs üzlete Magyarországon, a szerkesztőség több tagja is állítja, hogy ugyanezt a nadrágot vagy mintát látta már valamilyen ruhaüzletben.

Erre két egy lehetséges magyarázat is van:

• ez a design mégsem olyan eredeti, tucatjával jön szembe ehhez hasonló darab,
• mindenki a Forever21-tól lop ötletet.

Forever21

A Forever21 egy Los Angeles-i székhelyű, amerikai ruhagyártó és forgalmazó cég. 1984-ben nyitották meg az első üzletüket egy kaliforniai városban, mára pedig világszerte 600 üzlettel rendelkeznek. A márka jelenleg az USA 5. legnagyobb ruhagyártó cége, az ijesztő mértékű terjeszkedésüket pedig jól érzékelteti, hogy azt tűzték ki célul, hogy a következő három évben megduplázzák az üzleteik számát.

Magyarországon nincs üzletük, a legközelebbi bolt Bécsben található.

A fagyi visszanyal

A divat világában az ötletek lopása nem új keletű dolog, luxus divatház is „inspirálódott” már pofátlan mértékben luxus divatháztól. A Louboutin cipők védjegyévé vált piros talp például több per tárgya is volt már. A tervező, Christian Louboutin például nem akármilyen márkát perelt be a design ellopása miatt, hanem az Yves Saint Laurent divatházat. A pert egyébként meg is nyerte, de a bíróság felszólította rá, hogy a piros talpat védesse le a jövőbeni jogi problémák elkerülése érdekében. A levédetés észszerű megoldásnak tűnhetne – viszont mindenre nem terjedhet ki.

A fast fashion iparág terjeszkedésével viszont minden korábbinál komolyabb problémává vált a koppintás. Nem telik el hét anélkül, hogy ne hallanánk valamilyen perről, amit a Zara ellen indítanának, de említhetünk magyar példát is, hiszen a Sugarbirdöt is rendszeresen érik ilyen vádak.

Forrás:

Depositphotos, Forever 21

A jelenség mögött három fő ok áll:

• a kínai tömeggyártás térnyerése
• a fogyasztói kultúra megváltozása
• a szerzői jogvédelem laza szabályai

Valljuk be, ha a három tényezőből valamelyik hiányozna, a jelenség nem ilyen mértékben okozna problémát a divatiparban.

A kínai tömeggyártás térnyerése és a fogyasztói kultúra megváltozása mind olyan folyamat, ami nem kizárólag a divatipart érinti negatívan. A fogyasztók mindent minél hamarabb és minél gyorsabban akarnak – így a Chanel kifutóján látható legújabb blézert is azonnal és elérhető áron akarják beszerezni. Ha pedig ezt a Zara lehetővé teszi nekik, akkor megveszik a Zara valamelyik üzletében. Ne legyünk álszentek: mi, vásárlók is hajlamosak vagyunk olykor szemet hunyni a koppintások nyilvánvalóságán, ha ez azt jelenti, hogy egy luxusmárka hőn vágyott darabjának mását mi is beszerezhetjük kedvező áron. Ráadásul az sem igaz már, hogy a fast fashion üzletben csak egy bizonyos réteg vásárol: mostanra a luxusüzletek vásárlói közege is rendszeresen szerez be darabokat a különféle multiktól. A fast fashion márkák pedig üzleti alapon működnek, azaz mindaddig ki fogják szolgálni a keresletet, amíg a jogi kiskapuk ezt lehetővé teszik nekik.

Márpedig az, hogy mi számít lopásnak, a szerzői jogi törvényeken múlik – amik a divattervezőkre nézve nem túl kedvezőek. Európában valamelyest szigorúbbak a szabályok, Amerikában viszont szinte lehetetlen pert nyerni, ha ruhák cipők, vagy kiegészítők koppintásáról van szó. Így a fast fashion márkák üzleti modellje gyakorlatilag tudatosan alapul az olyan tervek lemásolásán, amiket a szerzői jogvédelem nem érint.

A Forever21 pere tehát egészen különös az előzmények fényében, tekintve, hogy az amerikai ruhaóriást közel 50 alkalommal perelték már be másolás miatt. Teljességgel érthetetlen, hogy egy olyan cég hogy verheti az asztalt a kreativitás védelme érdekében, aki korábban több divatházat is megkárosított már a másolással. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy az ötletek lopása oké, de 

A LOL: fast fashion márka perel fast fashion márkákat másolás miatt bejegyzés először Vous-én jelent meg.