November elején jelent meg Taussig Gerda első regénye Se veled, de nélkülem címmel a Bioenergetic Kiadó gondozásában. Könyvében életének egy nagyon fontos időszakába avatja be olvasóit, kendőzetlen őszinteséggel. Az írónő nem álmodott írói karrierről, könyvkiadásról, csak szeretett írni. Az élete azonban úgy alakult, hogy egy fájdalmas szakítást követően nem látott más kiutat, mint hogy kiírja magából az összes fájdalmát. Az alkotásterápia során egyre erősebb motivációt érzett arra, hogy a saját története által támogatást nyújtson mindazoknak, akik hasonló helyzetben voltak, vannak vagy lesznek. Így vall magáról: „Hétköznapi nő vagyok. Akár a dédanyám, a nagyanyám, az anyám vagy a lányom, sőt, a még meg nem született unokám, Léna. Lehetnék bármelyik nő, aki élt és élni fog, aki valaha félt, aki szeretett. Egy nő vagyok, aki megnyílt a félelemnek és engedte, hogy szeretetté érjen benne. A nő vagyok, aki egy férfiért megszerette önmagát.”

Jelentőségéhez képest kevés szó esik róla, de Magyarországon még mindig nehezen beszélnek az emberek az érzelmeikről, és főként, igyekeznek lehetőség szerint minél kevesebbet kifejezni belőlük. Hosszú évek, évtizedek, évszázadok alatt rögzült az a beidegződés, hogy az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. Ez a gondolkodásmód nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni, éppen ezért fontos minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni ezt a folyamatot.

Helló január! Helló Újév! Itt az újévi fogadalmak ideje megint; minden oldalon és minden fordulóban szembetalálkozom egy fogadalommal, amely az egyén életére teljes mértékben befolyással bír és a kívánt irányba kormányozza, ez nem kétséges. Nos, én nem ígérhetek mást erre az évre, mint amit eddig is próbáltam teljesíteni: mégpedig azt, hogy jobbnál jobb könyveket válogatok össze hónapról hónapra a friss megjelenések közül. Itt van mindjárt az első három könyvújdonság a januári könyvajánlóban.

Előfordul néha, hogy átírják a történelmet, mert olyan tények kerülnek napvilágra, amelyek valamilyen oknál fogva rejtve voltak eddig a világ elől. Ez történt most az irodalomtudományban, mert Szabó Magda hagyatékából előkerült két füzet, kockás borítójukon a Csigaház címmel, az 1944-es évszámmal és SZ.M. szignóval. S vajon Szabó Magda Csigaháza miért is meglepő fordulat az irodalomtörténetben? Rinner Anita cikkéből erre a rejtélyre is fény derül.

Mondanám, hogy ez a napsütötte könyv szerintem teljesen harmonizál a téli mínuszokkal, de éppúgy olvasható – és pont olyan élményt nyújt – nyáron is. Történetek keringenek, családi anekdoták öröklődnek nemzedékről nemzedékre. Ez a könyv afféle tűnődős könyv, olyan apró sokszor miniatűr mozzanatok megörökítése, amelyekre mi sokszor oda sem figyelünk az állandó napi rohanásban. Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című könyve következik, avagy a novellákból összefűzött szeretetlánc.

Ha valamennyire is hisztek az asztrológiában, akkor valószínűleg már rákerestetek a 2019-es horoszkópotokra, az éves és a szerelmi horoszkópra is. Az asztrológia azonban ennél sokkal több – egyeseknek tudomány, másoknak szórakoztatás. Három olyan könyvet ajánlunk, amelyeket szeretni fogtok, ha érdekel benneteket ez a világ.

Mintha 2018 a női szerzők éve lett volna: sorra jelentek meg olyan könyvek, amelyekre muszáj odafigyelni. Már csak azért is, mert olyan sorsokkal ismerkedhettek meg, amelyek nagy befolyással lehetnek rátok is. Az pedig csak hab a tortán, hogy a szerzők egytől egyig magyar nők, akiket érdemes megismernetek.

Helló december, lassan eltűnik a fény. Botorkálok a hajnali sötétben és nem értem, mitől váltak ólomsúlyúvá a végtagjaim,  gondolataim. A fák fekete vonalakat rajzolnak az égre és szempillámon fagyott nyomot hagy a hajnal. Kigyúlnak a fények a feldíszített kirakatokban, de az igazi világosság karácsony este gyúl a szeretetből, amit a családomtól kapok. Három olyan könyv következik,  amelyek családok, generációk életét követik végig.