A férfivá érés egyik legkeservesebb pillanata, hogy egyre több ideig kell normálisan öltözködni, és komolyan viselkedni. Egy új ruhatárat összerakni ijesztő, drága és fárasztó folyamat, éppen ezért jobb, ha észben tartasz pár alapszabályt.
Gyorsan ürülő krémek, eltünedező ruhadarabok. Minden hölgynek ismerős, hogy az urak időről időre ráéreznek a hagyományosan női dolgok előnyeire.
A “nice guy” kifejezés az internet találmánya, de közel sem új keletű a jelenség. Ha nem is tudjátok, hogy kik ezek, nőként biztosan találkoztatok már velük!
Nem értem, mi csúszhatott el ennyire a társadalmunkban. A férfiak még mindig úgy érzik, hatalmuk van a nők fölött, és lényegében bármit megtehetnek velünk, amit csak akarnak. Ideje lenne felfogniuk, hogy ez nem így van!
Mi nők képesek vagyunk mindig valami jelet, vagy mítoszt keríteni egy adott pasi köré, csak azért, hogy megnyugtassuk magunkat: ennek így kellett történnie. Mi van akkor, ha nem is annyira bonyolultak a férfiak?
Az ember azt hinné, hogy napjainkra már eljutottunk oda, hogy a kapcsolatainkat nem a másik fél pénztárcájának méretére alapozva építjük. Vannak viszont olyan férfiak, akik továbbra is azt hiszik, hogy márkás ruhákat és luxusautót villantva bármelyik nő bugyijába bejuthatnak. Nos, én most hozzájuk szólnék…
Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, de néha ki tudnék futni a világból az engem körülvevő nők miatt. A feleségem, a lányom, az anyám, a nővérem, az anyósom, a kolléganőim, mind-mind fontosak nekem, de esküszöm vészesen közeleg az utolsó sírás, amit hajlandó leszek végighallgatni.
Néha komolyabban elgondolkodok olyan – a mindennapi beszédünkbe mélyen beleivódott – mondatokon, mint: „A férfiak nem sírnak.” Ilyenkor érzem azt igazán, hogy hiába húzzuk az igát, halmozzuk a fejlődési mérföldköveket, mert az emberi alaptermészet, az ítélkezés és a sztereotípiáink csigalassúsággal akarnak változni. Véleménycikkünk következik.