• még csak 14 éves vagy, előtted az élet,
• leszel még szerelmes, nem is egyszer,
• én tuti nem posztolnék ilyeneket a falamra szakítás után.

Aztán görgetünk még párat, és jön az értesítés, hogy évekkel ezelőtt ezen a napon megosztottunk valamit a falunkon. Ráklikkelünk, és ott van: az a sírós-szerelmes zene, amit 6 éve tettünk ki, miután elkeseredtünk, hogy életünk plátói szerelme kapcsolatban van. A tagadhatatlan bizonyíték, hogy mi is pontosan ugyanazt csináltuk, mint a mostani tini ismerőseink, csak már el is felejtettük.

Ezért nem lájkolnak titeket a közösségi oldalakon

Senki sem tökéletes, még ha a Facebook-képein annak is tűnik. Se kívülről, se belülről. Persze nagyon szeretnénk elhitetni az ismerőseinkkel, hogy mi mindig tökéletesen nézünk ki, egészséges ételeket fogyasztunk, és csak a legtrendibb helyekre járunk. De van, amikor hiába a „tökéletes” online élet, nem jönnek a lájkok.

A cikk folytatásáért IDE kattintsatok.

De aggodalomra semmi ok, majd a Facebook emlékeztet rá, milyen gyerekesen gondolkodtunk akkoriban! Az Ezen a napon funkció pedig felidézi, mik azok a posztok, amiket mi sosem tennénk ki a falunkra – leszámítva persze azt a tényt, hogy már rég megtettük, csak elfeledkeztünk róla.

A zenéket már említettem, de ezzel nincs vége a szomorkodós posztoknak: ott vannak ugyanis azok a szakítós, depis idézetek, amiket semmi pénzért nem osztanánk már meg, pláne nem egy kapcsolat lezárása után. Kivéve persze a „sötét korszakunkat”, amikor teleraktuk vele a Facebookot – de erről senkinek sem beszélünk.

Nincs is idegesítőbb annál, mint mikor valaki online drámázásba kezd a neten, majd miután az ismerősök elkezdenek érdeklődni, hogy „mi történt?”, a válasz általában kimerül abban, hogy „semmi, hagyjuk”. És tudjátok, mi az, ami ennél is rosszabb? Amikor a Facebook emlékeztet rá, hogy 2010 januárjában ez az ismerős ti voltatok.

„Már csak két óra, és vége a sulinak„, „nincs kedvem törit tanulni” – tipikus posztok, amiket a gimiben a legtöbben kiírtunk unalmukban, és egyáltalán nem tűnt cikinek. Maximum akkor, ha épp a töritanár lájkolta be a posztot, és biztosra vehettük, hogy másnap mi felelünk. Azért vicces belegondolni, hogy ha ma tennénk ki ilyesmit a falunkra, csak melóval és mítinggel kapcsolatban, valószínűleg a főnöktől nem lájk érkezne rá.

Vicces dolgok, amiket ti is csináltatok régen az MSN-en

Emlékeztek még, anno mennyire siettetek haza, csak hogy felmenjetek az MSN-re, és aztán kábé ugyanazokkal az emberekkel beszélgessetek, mint a suliban? És arra, amikor megismerkedtetek valakivel, és az első kérdésetek az volt: van MSN-ed? Amikor átvette a helyét a Facebook, egy korszak zárult le, de van pár dolog, amire örökké emlékezni fogunk.

A cikk folytatásáért IDE kattintsatok.

A legtöbb régi kiírásunkat vagy fotónkat látva nevetni kezdünk, de általában azért, mert annyira gáz, hogy az már vicces. Néha elgondolkodunk, hogy mi ezt akkor tényleg komolyan gondoltuk? Aztán 10-ből 9-szer töröljük is gyorsan a hülyeségünk bizonyítékát – vagy legalább elrejtjük őket.

A kezdeti időszakunkban néha elfeledkeztünk arról, hogy az üzenőfalunkat MINDEN ISMERŐSÜNK látja, nem csak az az egy, akivel komment-beszélgetésbe kezdtünk a Facebookon. Tudjátok, ezek azok a posztok, amikhez 40-50 hozzászólás fűződik, ugyanattól a két embertől, olyan közös poénokkal, amiket rajtuk kívül senki más nem ért.

Régen tele volt mindenki üzenőfala olyan tesztekkel, mint például a „Te milyen gyorskaja lennél?” vagy olyan programokkal, mint a „Ma ki a legjobb barátod?”, és aztán sorsolt egyet az ismerősök közül. Ennél már csak az volt jobb, amikor a „Melyik sztárpasi illik hozzád” tesztnél addig frissítettük az oldalt, míg ki nem dobta a kedvencünket.

A Köszi Facebook, hogy minden nap emlékeztetsz rá, milyen hülyeségeket posztoltam 5 éve bejegyzés először Vous-én jelent meg.