candy-2087625_1920

Forrás:

pixabay

Közben egyre inkább elbizonytalanodott, mint nő, mert csak részéről voltak nyitva a csakrák, a másik elzárkózott és csak annyira nyitotta meg lelkét, hogy a lánytól felé induló energiák és szeretet-adományok beszivároghassanak. De még azt is szűrte, volt, amit visszautasított. Na nem tisztességből, hanem, mert egy adott ponton túl már TEHER volt a másik szeretete, gondoskodása, ajándékai. Azt meg kellett volna köszönni, néha viszonozni, egyensúlyra törekedni és ahhoz nem fűlt a foga.

De a férfi számára komfortos volt a kapcsolat, mint egy kellően deformálódott bársonypapucs, amiben pont úgy állnak a lábujjai, ahogy neki az a legkényelmesebb.

 Flörtölt online, flörtölt másokkal a valóságban is, csalt és hűtlenkedett, ahányszor csak kedve tartotta –  és a lány ezt minden idegszálával érezte. Érezte, hogy nem ő kapja a szerelmes, szép szavakat, nem őt erősíti a másik, nem ő kap virágot, szerelmes verseket. Hiába ébredt mellette a férfi, valójában sose lett a párja IGAZÁN. Kapcsolatuk döcögött, és a lány annyi sebet szerzett, hogy végül teljesen bezárt. Nem tudott, nem is akart már nőként viselkedni. Levágatta szép hosszú haját, már nem húzott tűsarkút, kockás favágó ingek mögé rejtette szép alakját. A nevetését is elrejtette. Így éltek együtt még egy évet.

Míg végül egy reggel, amikor a párja zuhanyozott, valamilyen furcsa érzés hatására a kezébe vette a másik telefonját. Sose tett még ilyet, nem csak tiszteletből, félt is, hogy mit talál.

Akkor reggel azonban végre felébredt benne a vágy a bizonyosság felé. Kinyitotta, beleolvasott az üzenetekbe, az emailekbe és rádőltek a szoba falai.

Akkor végignézett magán, a romokon, amit a kapcsolat okozott rajta. Szédelegve felállt, lehúzta magáról a kockás inget, flitteres ruhát húzott és úgy ahogy volt, mezítláb kisétált az ajtón.

Vissza se nézett. Csak úgy szikráztak a flitterek a reggeli napsütésben. Vadul. Erősen. Új életre készen.

A Még benne dübörögtek az ellopott szavak: semmi nőiesség nincs a páromban! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Akárhogy is, a szülők nem tudják abbahagyni az anyáskodást, így akarva-akaratlanul is újra gyerekké váltok, főleg, ha anyagilag is ki vagytok szolgáltatva. És igaz, a régi családi fészek felidézi a gyermekkori emlékeket, de azt már kinőttétek. Felnőttként fontos, hogy függetlenül éljetek a szüleitek házában, márpedig rátok szólnak majd, hogy szedjétek fel a ruhát magatok után. Ez csak motiválni fog benneteket arra, hogy újra legyen saját számlátok és lakásotok.

Az élet történik, és néha nem úgy, ahogyan tervezitek. Teljesen helyén van az, hogy néha újra kell írnotok az életetek történetét, és ez valahol jó dolog. Néha nem vagyunk teljesen készek arra, hogy rögtön új lapot nyissunk, hanem csak lebegünk a mostban. Legyetek hálásak a szüleiteknek, hogy befogadtak benneteket, és támogatnak!

Forrás:

flickr

Amikor majd feküdtök a régi-új ágyatokban, higgyétek el, nem fogjátok azt érezni, hogy máshol lennétek inkább. Pont ott vagytok jó helyen, és amíg kitaláljátok, hogyan tovább, mit akartok, rendezitek az életeteket, felnőtök egy kicsit. Megint. Az ember sokszor lesz élete során felnőttebb. Lehet, hogy most nem a legideálisabb az életetek, de majd lesz.

Újra együtt élni a szüleitekkel nem egyszerű. Ti vagytok a vendégek, és igenis alkalmazkodnotok kell hozzájuk, a napjaikhoz, kialakult szokásaikhoz. Segítsetek nekik, tartsátok be a kimondatlan szabályokat, és ne agyaljatok azon, hogy kihasználjátok a kedvességüket. Egyszerűen csak adjátok meg a tiszteletet, higgyétek el, mellettetek fognak állni, de tudatosítsátok, hogy ez az állapot nem fog, és nem is tarthat örökké.

Előbb-utóbb kikászálódtok a gödörből, és saját lábra álltok, kicsit felnőttebbként, tapasztaltabb emberként. És ne feledjétek el majd azt sem, hogy ha a gyereketek lesz majd a helyetekben, akkor ezeket mondjátok el neki, ne felejtsétek el, hogy nektek milyen érzés volt!

A Túl lehet élni, ha haza kell költözni a szülőkhöz bejegyzés először Vous-én jelent meg.