Mi történik akkor, ha egy 50-es évei elején járó nő párkapcsolatra vágyik, de a gyerekei nem nézik ezt jó szemmel? Beleszólhat egyáltalán egy gyerek az anyja párválasztásába? Egy megcsalás, egy egyedüllét és egy vágyott újrakezdés története.

Néha azok távolodnak el tőlünk, akikre azt hisszük, egész életünkben számíthatunk majd rájuk. A nővérem is ilyen volt, pedig gyermekként nem így terveztük.

Mindig is szerettem a gyerekeket, úgy éreztem, szót is értettek velük. Nem okozott számomra fejtörést, amikor az anyaság mellett döntöttem, hisz mindig is erre vágytam. Ennek ellenére úgy érzem, kudarcot vallottam.

Hiába van két csodaszép gyerekem, szinte alig látom őket. Szeretném magam átadni az anyaságnak, de muszáj dolgoznom, és ebbe egyszerűen belebetegszem…

Egészen idáig azt hittem, hogy ismerem a férjemet, de azok után, amit mondott a húgomról és erről az egész helyzetről, nem tudom, hogy mi tévő legyek? Mire számítsak? Ha hasonló helyzetbe kerülök, mint a testvéremék, akkor készüljek a pofonra?

Semmi joga nem volt megütni az egyetlen fiamat. Még akkor sem, ha kiprovokálta. Mit képzel magáról?

Újabb tippeket, trükköket és praktikákat hoztam, amelyek a babával eltöltött mindennapokat meg tudják könnyíteni. Főleg öltöztetés, fürdetés és altatás témában válogattam a praktikák közül. Remélem, tudtok belőle szemezgetni, és a hétköznapjaitokba bevezetni - írja Nelli, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Kirizs Kornélia cikkét olvashatjátok.

Éppen hogy utat talált magának a napfény a sötétítőn, hogy bevilágítson a szürke szobába, amikor megszólalt Éva telefonján az ébresztő: ideje felkelni.