Az év vége mindig a nagy lakmározások jegyében telik, ami egyrészt jelzi, hogy jólétben és bőségben élünk, másrészt jórészt olyan ételeket készítünk az ünnepi asztalokra, amelyekkel nemcsak néhány kiló kúszik fel ránk, de könnyen felboríthatják az emésztőrendszer megfelelő működését. Pár nap alatt azonban minden helyrehozható, mondjuk is, hogyan!

A böjt során bizonyos időre valamilyen módon megfosztjuk magunkat a testi élvezetektől, és ettől megtisztulást, akár valamiféle lelki fejlődést remélünk. Manapság a léböjtkúra a legismertebb közülük, bár ettől csak egészségügyi hatást várnak – de minden nagyobb vallásban előkerül az időszakos önmegtartóztatás tana.

Ha böjtről van szó, akkor csak kétfajta vélemény létezik: az egyik csoport azt gondolja, ez hülyeség, a másik pedig foggal-körömmel küzd érte, hogy márpedig ez jó és egészséges. De kinek van igaza? Lehet, hogy egyiküknek sem? Megpróbáltam választ kapni a kérdésekre.

Szoktam böjtölni. Én szeretem próbára tenni akaraterőmet, szeretek nekifeszülni kihívásoknak, tesztelni, hol húzódnak (még észszerű) határok.

Ha a chat vagy az iMessage létezett volna 100-150 évvel ezelőtt, az ismerkedés első kérdése a „mizu?” helyett a „milyen vallású vagy?” lett volna. Manapság ez igazán viccesen hangzik, hiszen ezt nem igazán tartjuk fontosnak, mert ha még vasárnaponként el is megyünk a családdal a templomba, egy 21. századi fiatal nem őrzi az egyházi hagyományokat. Miért is tenné?