Régebben az összes barátnőm rossz kapcsolatot ápolt az anyámmal, ami érthető, hisz senki sem szereti az anyósát, most azonban már visszasírom a kisebb nagyobb nézeteltéréseket. Hiába tagadom, a barátnőm teljesen olyan, mint az anyám.

Miért felejtjük el annak a nevét, aki az előbb mutatkozott be nekünk? Talán, mert ilyenkor az ember mindig a saját nevére figyel, nem? És persze arra is, hogy jó benyomást keltsen, hogy a szemébe nézzen, arra, hogy mennyire erősen szorítsa meg a kezét, hogy adjon-e neki puszit. Gyakorlatilag annyira el vagyunk foglalva magunkkal, hogy a partnerünk nevére már nem is figyelünk, pedig ez lenne az igazi cél. Most mutatok nektek pár egyszerű trükköt!