Múlt héten nagyon furcsa álmom volt. A legjobb barátnőmmel csókolóztam, olyan volt, mint egy romantikus filmben. Azóta alig merek ránézni élőben, mert mindig eszembe jut.
Egy barátság bárhol, bármikor létrejöhet!
Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor látjuk, hogy egy szerettünk szenved, de bármennyire szeretnénk, tehetetlennek érezzük magunkat, hogy nem tudunk segíteni.
A legjobb barátnőm már évek óta, de úgy érzem, már nem bírom elviselni, hogy csak akkor keres, ha problémája van. Nem vagyok a pszichológusa!
Azt hittem, teljesen normális, ami történt, hisz be voltam rúgva, és érthető, ha a másik fél meglátta a lehetőségeket a helyzetben. Még azt is elhitettem magammal, hogy benne voltam, hisz nem mondtam nemet. Csak azzal nem számoltam, hogy képtelen voltam a beszédre, ezért nem tiltakoztam.
Egy éve annak, hogy az énekesnő teljesen megvakult.
Megpróbálta elérni, hogy a barátom sajnálatból találkozzon vele, nem sikerült, ezért megpróbálta féltékennyé tenni. Mindeközben fogalma sincs arról, hogy én ezt az egészet úgy nézem, mint a moziban.