Karády Katalin. A végzet asszonya. Titokzatos. Megközelíthetetlen. Legendás. Minden nő olyan frizurát, olyan ruhákat és olyan hangot szeretett volna, amilyen neki volt. Megpróbáltatásokkal teli élete, üldözöttsége, villámgyors szárnyalása utáni hatalmas bukása tette különlegessé. De nem Karády volt az egyetlen, aki a magyar színpadi dívák közül kiérdemelte a végzett asszonya jelzőt. Nála korábban is akadt néhány asszony, akiért odáig voltak a nők és a férfiak.
Karády Katalin születésnapja
A hivatalos lexikonok szerint 1912-ben született. A pályáját elindító Egyed Zoltán 1908-at mond az első nyilatkozatok alapján az újságíróknak. Barátnője, Szepes Mária 1910. december 10-éről és a Nyilas jegyében született Karádyról mesél. Kelecsényi László könyvében egy keresztlevél szerint 1910. december 8-án született. Karády Katalinról bővebben a Kultjelzőn olvashattok.
Lábass Juci – aki miatt Karády színésznő lett
Karády Katalin nem volt 16 éves, amikor az osztályával elmentek egy operett-előadásra, amelyben Lábass Juci szerepelt. Katinka ott és akkor eldönti: a színház lesz az élete. Ők ketten soha nem találkoznak, csak a nézőtérről bámulja az ünnepelt primadonnát. 1932 nyarán, mindössze 36 évesen, Lábass Juci meghal. A hír hallatán Karády hirtelen rosszul lett, majd napokon keresztül az ágyat nyomta.
Lábass Juci a kor legszebb nője, feltűnő szépség, akinek állandóan fogyókúráznia kellett, pedig annyi tejszínhabot tudott volna felfalni egy ültő helyében, hogy soha többet nem kívánta volna.
Szépsége mellett ragyogó szopránja és elképesztő tehetsége tette sztárrá. A primadonna adott a külsőségekre, nézők és újságolvasók százai próbálták követni. De ki vehette fel a versenyt a kékróka, mókus-, coboly- és farkasbundát viselő, több mint 30 pár cipőt őrző, káprázatos ékszerkollekcióval rendelkező sztárral. Lakásában, amelynek különlegessége a hófehér bútorokkal berendezett hálószoba volt, könnyű társasági életet élt, botrányokról viszont sosem tudósítottak a lapok.
Titokzatosság helyett szépsége, példás viselkedése és tehetsége volt a vonzereje. Karrierje csúcsán hunyt el.
Színház és divat
A színház rendkívül fontos szerepet töltött be a divat formálásában. A nők persze nem csupán álmodoztak, hanem megvarratták vagy megvásárolták azokat a holmikat, amelyeket a színésznőkön láttak. Egy Koronaherceg utcai cipőkereskedő „A legmagasabb arisztokrata és az első művészek” szállítójaként állítja be magát, azt sugallva, hogy az arisztokrácia asszonyai és a színpad csillagai birtokolják a legmagasabb elegancia viseletéhez szükséges ízlést és anyagi javakat. – Részlet az Európa kiadó A budapesti úrinő magánélete című könyvéből.
Fedák Sári – akit imádtak és gyűlöltek egyszerre
Tele volt vele a sajtó. Bármit tett, bármit mondott, az bekerült a lapokba. Kezdő volt, amikor a Népszínház akkori kedvencével kitört köztük a primadonna-háború. A sajtót úgy irányította, hogy szinte mindenki neki dolgozott, és ő mindenkinél okosabban használta is. Az életben, ahogy a színpadon is, temperamentumos volt, nem lehetett nem rá figyelni, játéka magával ragadott mindenkit (ezzel kompenzálta gyenge énekhangját).
Nyugtalanító erotika
Fedák Sári nem klasszikus szépség, de dinamikus és szexi, a modern nő egyik első színpadi megtestesítője. A János vitézben a pásztorfiúból Tündérország királyává emelkedő Kukorica Jancsi szerepét kifejezetten neki írta a darab szövegírója, Iluskát pedig a szőke naiva, Medgyaszay Vilma játszotta. (…) Az előadás „reklámanyagaként” forgalmazott képeslapok is kétértelműek: a két nő szerelmi kettőse „biztonságos”, mégis valami nyugtalanító erotikát sugároz. – Részlet az Európa kiadóA budapesti úrinő magánélete című könyvéből.
Később is mindig lehetett róla írni. Amikor 1911-ben Molnár Ferenc párja lett, sokszor tetlegességig fajuló kutya-macska kapcsolatuk 12 éven keresztül volt téma. És utána is: 1922-ben megzsarolta Molnárt: addig nem engedi az akkor már Darvas Lilibe szerelmes férfit, amíg az nem veszi feleségül. Kizsarolt házasságuk négy évig tartott. Nem volt titokzatos, mint Karády, de magával ragadó, erős, karakteres jelenség volt, amely mindent visz. Ja: nem volt szép sem.
Ady egykori menyasszonya írta róla:
„Mintegy varázsütésre egész lénye megszépült, amint a rivaldafénybe lépett. Pedig az életben egyáltalán nem volt szép. A szeme ragyogni kezdett a színpadon, holott ő a napfényben vaksi volt. Késpenge szája érett gyümölccsé duzzadt. Szeplős bőrét márvánnyá simította a jól kezelt smink. Gyér húsvéti csibe haja fölé minden szerepben új és új fodrászcsoda nőtt. Nem is azt mondanám, hogy értett a színpadhoz, inkább azt, hogy egy volt vele, különösen olyan játékban, amit neki írtak.”
Mezey Mária – aki levetkőzte a Karády-szerepet
Karády Katalin mellett ő az, akit a második világháborúban a végzet asszonya jelzővel ruházott fel már a korabeli sajtó is. Míg Karády inkább a kamera előtt volt jobb, Mezey Mária a film és a színház műfajában is otthonosan mozgott.
A vörös démon, a végzet asszonya karakter, amelyet Karádynál korábban vett fel (vagy vetettek fel vele a rendezők) egy idő után terhessé vált az „őzszempillájú, lusta szexepilű” nő számára, aki kislány kora óta színésznő szeretett volna lenni. Mégis először a könnyed szerepek találták meg – először Miskolcon –, búgnia kellett a színpadon, nem hősnőket alakítania.
Az eredetileg fekete hajú vidéki lány közel tíz év alatt harcolta ki, hogy ne a hódító vamp vagy a végzet asszonya szerepeket kapja újra és újra. Az 1940-es évek elejére ez sikerült is neki, de a II. világháború mindent romokba döntött.
A második világháború után sokáig nem foglalkoztathatták, majd 1952 és 1964 között sztárságának második fénykorát is megélhette. A mellőzésen kívül élete egyik nagy tragédiája, hogy öt hónapos gyermekét vetette el, abortusza után pedig nem lehetett gyermeke. 1983-ban halt meg.
A színésznők jó híre
A színésznő nem csupán szépségét, ifjúságát és tehetségét dobta oda a színi pálya érdekében, de jó hírét is. A színészkedés férfiember számára is szégyen volt – rendes családból származó ifjakat tagadtak ki ezért –, nemhogy nőnek, akinek a nyilvános szférától távol, a család melegét őrizve kellett volna rejtőzködnie. A kor embere kevés olyan közönséges dolgot tudott elképzelni, mint egy önmagát mutogató, sőt megjátszó nőszemély. – Részlet az Európa kiadó A budapesti úrinő magánélete című könyvéből.
