Lélek

Így tanultam meg elfogadni az unokáim hiányát

A legtöbbünknek talán az unokák az élet legcsodálatosabb ajándékai. Ahogy belépnek az életünkbe, úgy hoznak magukkal örömöt, boldogságot és melegséget, amit nehéz szavakba önteni. Az unokáim mindig is a büszkeségem és boldogságom forrásai voltak, és nem is tudom megfeledkezni azokról a pillanatokról, amikor együtt játszottunk, meséket olvastunk és egymásra mosolyogtunk. Azonban az élet úgy hozta, hogy a távolság most már szétválaszt minket.
vous - 2023.08.03.
Így tanultam meg elfogadni az unokáim hiányát

Az unokáim felnőttek, kirepültek a családi fészekből, megvannak a saját kötelezettségeik és elfoglaltságaik. Örülnék neki, ha sok időt tölthetnék velük, de megértem, hogy az ő életükben én nem vagyok központi személy. Az útjaink elváltak, és bár a szívem mindig vágyakozik az ő jelenlétükre, rá kellett jönnöm, hogy nélkülük is teljes életet kell élnem.

Ennek az elfogadása egy hosszú és tanulságos folyamat volt számomra. Először próbáltam önmagamat okolni, vajon miért nincs már szükségük rám? Nem főzök már elég jól? Nem figyeltem rájuk eléggé? Nem érzik jól magukat, ha hozzám jönnek? Aztán rájöttem, hogy ez az élet rendje. Az unokáimnak is megvan a maguk élete, nekik is meg kell találniuk a helyüket ebben a világban, nem érnek rá az én nyűgjeimmel foglalkozni.

Forrás: Canva

Ahogy elfogadtam ezt a helyzetet, elkezdtem ráébredni arra, hogy ez az idő most lehetőséget ad nekem arra, hogy új dolgokat fedezzek fel. Elkezdtem a helyi nyugdíjas klubba járni, új barátokra leltem, még egy tanfolyamot is elkezdtem, ahol megtanultam a számítógép használatát, mivel a kapcsolat nem csak a személyes találkozásokból áll. Megoszthatom velük az érzéseimet és gondolataimat az internet segítségével. Elküldhetek nekik egy-egy vicces képet, vagy csak egy egyszerű üzenetet, hogy tudják, gondolok rájuk. Az internetnek köszönhetően a távolság nem jelent akadályt a kapcsolattartás szempontjából.

Ma már sokkal jobban tudom értékelni azokat az alkalmakat, amikor az unokáim meglátogatnak, és igyekszem minden egyes találkozót feledhetetlenné tenni a számukra! Az unokáim hiánya talán soha nem múlik el teljesen, de megtanultam megbecsülni azt az időt, amit együtt tölthetünk, és elfogadtam, hogy az élet útja időnként különválaszt minket. A szeretetünk és az emlékeink mindig megmaradnak, és ezek tartanak össze minket, akkor is, ha fizikailag távol vagyunk egymástól.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
Otthon
Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
vous - 2024.06.29.
Itt a nyár, a hőség, mégsem szeretnénk egész nap a klímát használni. Jó ötletnek tűnik kinyitni az ablakot és szinte tárva-nyitva hagyni a lakást, házat, de ez sem mindig megoldás. A privátszféra sem utolsó szempont ugyanis. Szerencsére csökkenthetjük úgy is a lakás hőmérsékletét, hogy nem kell folyamatosan klímázni, és a magánéletünket is megvédhetjük a kíváncsi szemektől.