A francia konyha varázslatos, de a desszertek teszik csak igazán magasra a mércét! Főleg az isteni finom franciakrémes! Meglepődtök, ha azt mondom, hogy a receptje 400 évvel ezelőtt került a szakácskönyvekbe? A franciák körében millefoglie néven ismert, ami ezernyi lapot jelent. Gyakorlott cukrásznövendékek és sütni imádók biztosan tudják, hogy ez a kifejezés a sütemény tésztájára utal. Még csak nem is gondoltam volna, hogy ilyen legendája van ennek a finomságnak!

Ha pedig édesség, akkor biztosan a franciadrazsé is eszedbe juthatott. De miért francia? Annyira logikus a válasz, hogy szinte már ordít: a drazsé a francia dragée szóból származik, ami cukormázzal bevont mandulát jelent.

Na, de elég az édességekből, mert már a gondolatától is elhízok… Nekem eddig különösebben nem szúrt szemet, hogy a párizsi, mármint tudod, a felvágott, Párizs nevét viseli. Két szendvics készítése közben sosem gondolkoztam azon, hogy a szalámi miért szalámi, vagy a párizsi miért párizsi. Biztos velem van a baj. Mint utólag kiderült, itt találták fel a később elterjedt hústartósítást.

Azért van még egy dolog, amiről nem feledkezhetünk meg: a franciasaláta. Ami amúgy nem is francia. Egészen pontosan annyi köze van a franciákhoz, hogy náluk a majonézes, répás-borsós saláta régen valójában a konyhai maradék újrafelhasználására volt. És amíg mi azt állítjuk, hogy ez bizony franciasaláta, addig ők azt hajtogatják, hogy ez amúgy orosz kreáció. 

Tudod, miért hívják a franciaágyat franciaágynak? Azt mi is tudjuk, hogy a franciák igazán szerelmes népség. A kifejezés szerelmi kultúrájuk és szerelmi életük összekapcsolásából ragadt meg nálunk. Amúgy mindenki duplaágynak hívja. A mindenkit pedig úgy értsd, hogy az egész világ. Kivéve minket magyarokat, meg a németeket.

Szóval, miért pont francia ez a sok-sok egyébként nem is francia cucc? Talán csak annyi a magyarázat, hogy egy ügyes marketinges anno felismerte, hogy franciásítva mindent könnyebb eladni. Aztán pedig angolosan távozott, mielőtt ezt cáfolni tudta volna.