Mindig figyeljünk oda egymásra értő hallgatással, töltsünk együtt minőségi időt és ne legyen olyan téma, amiről ne beszélhetnénk nyíltan és őszintén egymással. Az intim együttlétek minőségét is tartsuk szem előtt, és ha azt tapasztaljuk, hogy kezd kialudni a láng, akkor például a Desirel vibrator kínálatából választva csempésszünk izgalmat a hálószobába. A szürke hétköznapok ne tereljék el a fókuszt, és tanuljuk meg, hogy még az intim estéken is teljes mértékben megnyílhatunk egymásnak, mert minden helyzetben számíthatunk a partnerünkre.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy még a legideálisabb párkapcsolatokban is előfordulhat, hogy sérül a bizalmi kötelék. Ez nagyon különböző események miatt is bekövetkezhet, aminek eredményeképpen megbántottnak vagy sértettnek érezhetjük magunkat.
Egyes pszichológusok szerint azonban ilyenkor valójában nem a másikban csalódunk, hanem abban az elvárásban, amit mögé gondoltunk. Tehát lényeges, hogy a bizalom ne váljon elvárássá, inkább csak értékeljük azt, amit kapunk és ha azt érezzük, megsértett bennünket a partnerünk, azt ne vegyük azonnal személyes támadásnak. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy ő csak a saját szükségleteit szerette volna szem előtt tartani, de eközben nem volt célja, hogy a lelkünkbe gázoljon. Ilyen módon pedig az illúziónk foszlott szerte, mely szerint a párunknak kötelessége mindig a mi biztonságérzetünket figyelembe venni.
A fenti problémára a megoldás, hogy nem kívülről várjuk a megerősítést, az érzelmi biztonságot és a bizalmat. Ez utóbbi például a mi saját bensőnkből fakad, és nem szabad, hogy mások bármilyen hatással is legyenek rá. Még akkor sem, ha éppen a párunkról van szó.
Ha eldöntjük, hogy megbízunk a másikban, akkor ne kutakodjunk a telefonjában, ne keresgéljünk nem létező jeleket és ne legyünk állandó készenlétben. Amikor érzelmileg teljesek és megingathatatlanok vagyunk önmagunkban, akkor a közérzetünk, az önbecsülésünk és a magabiztosságunk nem más ember cselekedetének függvénye. Ez természetesen korántsem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet velünk.
Szabjunk egészséges határokat és legyünk tisztában azzal, mi az, ami számunkra még tolerálható viselkedés, és mi az, ami már bántó. Amikor a másik átlépi a határt, akár többször is, akkor már a mi felelősségünk az, hogy miképpen reagálunk. Megbocsátunk akár többedszerre is, ezzel lebecsülve a saját értékünket, vagy felállunk és képesek vagyunk méltóságteljesen elsétálni.
