„Az utcán sétálok. A magas sarkú cipőm visszhangot ver a betonon, de nem hallom a fülemben dübörgő ambiciózus női énekesnő hangjától. Emberek elmosódott árnyai suhannak el mellettem. Egy ápolatlan, ürülékszagot árasztó szakállas apóka némi apró reményében felém nyújtja mocsoktól csutakos kezét. Anélkül haladok el mellette, hogy rápillantanék” – kezdi történetét Margit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Csonka Margit írását olvashatjátok.
Egy nő a messzeségből közeledett felém. Meg sem akartam ismerni, neki kellett rám szólnia, annyira beburkolóztam a fejemben alkotott világomba. Olyan régen nem találkoztunk már, mintha ezer év telt volna el az osztálytalálkozónk óta. Hogy vagy? Mi a helyzet? – kérdezte, miközben sima arcbőre gyémántként ragyogott a napfényben. Belebámultam az elégedettségtől csillogó kék szemeibe.
Elhagyatott játéknak érzem magam, aki csak addig kell a barátainak, amíg újdonságként hat, de amint jön egy szebb és csillogóbb, vagy a nagy Ő, rögtön félredobják a sarokba, és hagyják, hogy megkopjon, belekóstoljon a rozsda, miközben szépen lassan befedi az évszázados por.
Tudni szeretnéd, hogy a bensőm minden egyes áldott nap üvöltve sikít, ahogy a közösségi oldalon látja volt iskolatársai előrehaladt életét?
Meséljem el, hogy minden egyes képpel elhal bennem valami, mikor azt látom, ő is férjhez ment, meg ő is? Mert hiába élek együtt életem szerelmével, akivel meg szeretnék öregedni, nagyon jól tudom, hogyan viszonyul a házasság kérdéséhez. Magamban keresem a hibát, miközben attól félek, nem én vagyok számára az igazi, hiszen ha így gondolná, akkor már rég megkérte volna a kezem.
Rajtatok kívül mindenki menyasszony, feleség vagy anya lett a Facebookon? Nyugi, van remény!
„Ha van Facebook-profilotok, nőből vagytok, és a húszas éveitekben jártok, biztos hogy éreztétek már úgy: rajtatok kívül épp mindenki menyasszony, feleség vagy anya lett. Még a legkiegyensúlyozottabb ember pszichéjét is próbára teszi olykor mindaz, ami a közösségi média felületein szembejön vele. A lemaradás érzése valós probléma, de szerencsére lehet ellene tenni ezt-azt!” A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok!
Vagy azt, hogy az előző munkahelyem annyira kikészített, hogy azt hittem, várandós vagyok, mert három hónapig nem jött meg? Hogy a stressztől, a rendszeres tízensok órás munkától, a folyamatos csesztetéstől és a nem evéstől 25–30 kg-ot felszedtem? Aminek következtében elkezdett alulműködni a pajzsmirigyem, és cukorbeteg lettem? Most pedig, hogy ne romoljon az állapotom, ne kelljen elkezdenem szurkálni magam, le kell adnom legalább 40 kilót.
Tudni szeretnéd, hogy milyen keményen küzdök saját magammal, hogy képes legyek minden áldott nap közel egy órát sportolni? Hogy szinte csak zöldségen és vízen élek azért, hogy képes legyek betartani az előírt kalóriamennyiséget? Mindemellett nem mehetek el csak úgy bárhova, mert a cukor és a fehér liszt szellemként kíséri minden mozdulatomat. Így az a legbiztonságosabb, ha az általam készített ételeket eszem. Abban legalább tudom, mi van. Az életem, a mindennapjaim rettegéssel és számolgatással telnek. Mi van, ha nem sikerül? Ha megáll a fogyás?
Tudni akarod, milyen sokszor nem tudok olyan erős lenni, mint amilyennek lennem kellene? Hogy belül apró darabokra török, amikor meglátok egy üveg Nutellát a boltban, mert eszembe juttatja, nem lesz többé születésnapi tortám, nem lesznek karácsonyi sütemények, mikuláscsokik.
A gondolattól Niagaraként beinduló könnycsatornáimmal hazarohanok, ahol szívet tépő zokogás kíséretében kiadhatom magamból a fájdalmamat.
Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!
Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n! A részleteket ITT olvashatod el!
Meséljem el azt is, hogy rettegek a gyerekvállalástól? Mert a helyzetemnél fogva veszélyeztetett kategóriába kerülnék, és nem tudnám megadni a kisbabámnak azokat a tápértékeket, amikre szüksége lenne a hasamban való növekedéshez. Akár örökölheti is tőlem a betegséget. Tegyem ki ennek a veszélynek? Kiver a víz, ha arra gondolok, végre sikerült elérnem az ideális testsúlyt, erre ismét meghízom, mert teherbe esek, és kezdhetem elölről az egészet. Viszont ha nem lesz gyerekem, akkor mi lesz, ha megöregedem? Ki gondoskodik rólam? Ha már a szerelmem sem lesz mellettem én leszek a fura, egyedülálló néni, akinek nincsen családja? Akiről senki nem fogja tudni, milyen volt fiatalon? Undorodom magamtól, mert így érzek.
Tudni szeretnéd mindezt? Valóban kíváncsi vagy az érzéseimre? Szerintem nem. Így hát csak annyit mondok, jól, köszi. Minden rendben.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos a méhek jelenléte a bolygónkon, hiszen ez az egyetlen rovar a világon, ami képes ételt előállítani az ember számára is, ami nem más, mint a jól ismert méz – írja Zsuzsanna, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Pálfy Zsuzsanna cikkét olvashatjátok.
