Lélek

„Meséljem el azt is, hogy rettegek a gyerekvállalástól?” – egy fájó találkozás margójára

„Az utcán sétálok. A magas sarkú cipőm visszhangot ver a betonon, de nem hallom a fülemben dübörgő ambiciózus női énekesnő hangjától. Emberek elmosódott árnyai suhannak el mellettem. Egy ápolatlan, ürülékszagot árasztó szakállas apóka némi apró reményében felém nyújtja mocsoktól csutakos kezét. Anélkül haladok el mellette, hogy rápillantanék” – kezdi történetét Margit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Csonka Margit írását olvashatjátok. 

vous - 2022.04.18.
„Meséljem el azt is, hogy rettegek a gyerekvállalástól?” – egy fájó találkozás margójára

Egy nő a messzeségből közeledett felém. Meg sem akartam ismerni, neki kellett rám szólnia, annyira beburkolóztam a fejemben alkotott világomba. Olyan régen nem találkoztunk már, mintha ezer év telt volna el az osztálytalálkozónk óta. Hogy vagy? Mi a helyzet? – kérdezte, miközben sima arcbőre gyémántként ragyogott a napfényben. Belebámultam az elégedettségtől csillogó kék szemeibe.

Elhagyatott játéknak érzem magam, aki csak addig kell a barátainak, amíg újdonságként hat, de amint jön egy szebb és csillogóbb, vagy a nagy Ő, rögtön félredobják a sarokba, és hagyják, hogy megkopjon, belekóstoljon a rozsda, miközben szépen lassan befedi az évszázados por.

Tudni szeretnéd, hogy a bensőm minden egyes áldott nap üvöltve sikít, ahogy a közösségi oldalon látja volt iskolatársai előrehaladt életét?

Meséljem el, hogy minden egyes képpel elhal bennem valami, mikor azt látom, ő is férjhez ment, meg ő is? Mert hiába élek együtt életem szerelmével, akivel meg szeretnék öregedni, nagyon jól tudom, hogyan viszonyul a házasság kérdéséhez. Magamban keresem a hibát, miközben attól félek, nem én vagyok számára az igazi, hiszen ha így gondolná, akkor már rég megkérte volna a kezem.

Vagy azt, hogy az előző munkahelyem annyira kikészített, hogy azt hittem, várandós vagyok, mert három hónapig nem jött meg? Hogy a stressztől, a rendszeres tízen sok órás munkától, a folyamatos csesztetéstől és a nem evéstől 25–30 kg-ot felszedtem? Aminek következtében elkezdett alulműködni a pajzsmirigyem, és cukorbeteg lettem? Most pedig, hogy ne romoljon az állapotom, ne kelljen elkezdenem szurkálni magam, le kell adnom legalább 40 kilót.

Tudni szeretnéd, hogy milyen keményen küzdök saját magammal, hogy képes legyek minden áldott nap közel egy órát sportolni? Hogy szinte csak zöldségen és vízen élek azért, hogy képes legyek betartani az előírt kalóriamennyiséget? Mindemellett nem mehetek el csak úgy bárhova, mert a cukor és a fehér liszt szellemként kíséri minden mozdulatomat. Így az a legbiztonságosabb, ha az általam készített ételeket eszem. Abban legalább tudom, mi van. Az életem, a mindennapjaim rettegéssel és számolgatással telnek. Mi van, ha nem sikerül? Ha megáll a fogyás?

Tudni akarod, milyen sokszor nem tudok olyan erős lenni, mint amilyennek lennem kellene? Hogy belül apró darabokra török, amikor meglátok egy üveg Nutellát a boltban, mert eszembe juttatja, nem lesz többé születésnapi tortám, nem lesznek karácsonyi sütemények, mikuláscsokik.

A gondolattól Niagaraként beinduló könnycsatornáimmal hazarohanok, ahol szívet tépő zokogás kíséretében kiadhatom magamból a fájdalmamat.

Meséljem el azt is, hogy rettegek a gyerekvállalástól? Mert a helyzetemnél fogva veszélyeztetett kategóriába kerülnék, és nem tudnám megadni a kisbabámnak azokat a tápértékeket, amikre szüksége lenne a hasamban való növekedéshez. Akár örökölheti is tőlem a betegséget. Tegyem ki ennek a veszélynek? Kiver a víz, ha arra gondolok, végre sikerült elérnem az ideális testsúlyt, erre ismét meghízom, mert teherbe esek, és kezdhetem elölről az egészet. Viszont ha nem lesz gyerekem, akkor mi lesz, ha megöregedem? Ki gondoskodik rólam? Ha már a szerelmem sem lesz mellettem én leszek a fura, egyedülálló néni, akinek nincsen családja? Akiről senki nem fogja tudni, milyen volt fiatalon? Undorodom magamtól, mert így érzek.

Tudni szeretnéd mindezt? Valóban kíváncsi vagy az érzéseimre? Szerintem nem. Így hát csak annyit mondok, jól, köszi. Minden rendben.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
Otthon
Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
vous - 2024.06.29.
Itt a nyár, a hőség, mégsem szeretnénk egész nap a klímát használni. Jó ötletnek tűnik kinyitni az ablakot és szinte tárva-nyitva hagyni a lakást, házat, de ez sem mindig megoldás. A privátszféra sem utolsó szempont ugyanis. Szerencsére csökkenthetjük úgy is a lakás hőmérsékletét, hogy nem kell folyamatosan klímázni, és a magánéletünket is megvédhetjük a kíváncsi szemektől.