Egyéb kategória

Sosem fogsz megküzdeni értem? – Amikor meg kell tanulnunk elengedni valakit

Tudom, hogy nem vagyok egy hercegnő, és nem is várom, hogy legyőzd a hatalmas sárkányt a szerelmemért, de vágyom rá, hogy igenis küzdj értem, és akarj engem.

vous - 2022.04.17.
Sosem fogsz megküzdeni értem? – Amikor meg kell tanulnunk elengedni valakit

Már rég nem hiszek a tündérmesékben, és a romantikus filmek valóságalapjában, de amikor a szerelemre gondolok, úgy érzem az annál több, mint amit nyújtassz nekem.

Régen egy szál rózsával a kezedben vártál rám, széles mosollyal az arcodon, holott tudtam jól, nem vet fel a pénz, mégis kedveskedtél nekem. Most, hogy egy rózsáskertet is vehetnél, nem emlékszem ennek a gyönyörű virágnak az illatára.

Forrás:
Canva.com

Tele voltál tervekkel, és programokkal, hogy együtt gyűjtsük az örömteli emlékeket, de most a lakásból is nehezen teszed ki a lábad. Elmenni egy moziba úgy érzed kínszenvedés, ezért felhagytam a kérleléssel, elfogytak a közös pillanataink…

Amikor először készültél a szülinapomra a szívemnek oly kedves dolgot kaptam ajándékba, amit a mai napig nagy becsben tartok. Ma már csendben ünnepelek, hiszen minden évben elfelejted ezt a napot, cserébe drágábbnál drágább ajándékkal kárpótolsz, amit nem tudok akkora becsben tartani, mint amit szívből adtál nekem.

Egy forró fürdő, a kedvenc italom, és a kiválogatott piros gumicukrok ugyan apróságok, de a világot jelentették nekem egy hosszú nap után. Most hiába mesélek, osztom meg veled a titkaim, már nem figyelsz a részletekre, de a teljes egészre sem.

Tudom jól, hogy nem vagyok tökéletes. De tudod, én nem változtam. A hosszú napod után megölellek, vigasztallak. Még mindig veled akarok sétálni, kézen fogva, mindegy merre visz az utunk. Örömmel készülök minden jeles alkalomra, hogy érezd, a világon nekem te vagy a legfontosabb. Ismerem minden mozdulatod, tudom hogyan érzed magad a munkahelyen, és mi nyomja a szívedet. Mindennek ellenére, ez nem elég.

Forrás:
Canva.com

Mi történt velünk? Mikor sodródtunk ilyen távol egymástól? Mikor döntötted el, hogy már nem küzdesz ezért a szerelemért? Csak arra tudok gondolni, hogy nem vagyok elég. Hiszen ha elég lennék, akkor még mindig ugyanaz lennél, akibe annak idején beleszerettem. Már évek óta mardos az érzés, hogy úgy érzem, elvesztettük egymást. Talán a második vagy harmadik nagy veszekedésnél? Egy ki nem mondott sérelem miatt? Vagy csak az idő volt az, ami megfakította ezt a szerelmet?

Tudom, hogy ha ezt így folytatjuk, két boldogtalan emberré válunk. Szeretjük annyira a másikat, hogy azt kívánjuk: légy boldog. De vajon szeretjük-e annyira egymást, hogy el is engedjük összekulcsolt kezeinket, amik az évek folyamán szinte eggyé váltak? Én nagyon félek elengedni, de tudom, hogy te már sohasem fogsz harcolni kettőnkért, engem pedig felemészt a tudat: már nem vagyok fontos a számodra.

Ajánlott cikkek