Az újkori párkapcsolati fel és megvilágosodás, a jelenkor egyik fő sajátossága, ami a háztartásokat jellemzi, hogy gyakoriak a mozaik-, patchwork-, avagy legócsaládok.
Ma Magyarországon minden második házasság válással végződik.
A nők és férfiak számára megnyílt a világ, nem kell a szőnyeg alá söpörni a házastársi problémákat, a társadalom a felszínen elfogadóbbnak tűnik a válásokkal és újraházasodással kapcsolatosan.
Ez persze csak a külcsín, sokan csak látszólag empatikusak, vagy még látszólag sem. Az elvált felek hozhatnak az új kapcsolatba egy, két gyermeket, majd vállalhatnak közöset is.
A helyzet nagyon gyakori, az újasszony és ember tisztában vannak ugyan a párkapcsolat elején azzal, hogy nem egy emberhez mennek hozzá, a meglévő gyerekek is kapcsolódnak az új szerelemhez. Sokan mégsem tudnak teljesen alkalmazkodni, vagy mindenki számára elfogadhatóan megélni, illetve az elején nem is igazán tudják, hogy mire vállalkoznak.
Közhelynek tűnik, de első a gyerek, és tényleg ő/ők az elsők!
A gyermek személyiségének bizonyos legó darabjai adottak, de sok építőkövet mi adunk hozzá a mindennapokban mutatott mintákkal, a harmóniával, az unalmas biztonsággal, útmutatással, határokkal. A lista első helyén mégis a szeretet áll, amit irántuk érzünk, valamint párunk iránti szerelmünk, mely a gyerekek későbbi párkapcsolatainak lesz a mintája. Elvetettük a magokat, majd öntözzük azokat a nevelésünk esőcseppeivel.
Az új párkapcsolat kiteljesedhet úgy is, ha közben a gyermekünk az első, csak máshogy, mint a szerelmünk. A gyermek érdekei nem sérülhetnek, de nem kell lemondanunk a boldog társas kapcsolatról!
A párkapcsolatot sem szabad elhanyagolni, nap mint nap gondozni kell, a másiknak is kedvezni, adok-kapok játék, ahol nemcsak befogadunk, adunk is.
Abban az esetben, ha mégis megtörténik a baleset, kisiklik a vonat, a kommunikáció az a fegyver, amihez nyúlhatunk, és be is kell vetnünk! Az a család, ahol a felek, legyen az vér szerinti, vagy nevelő szülő, vagy gyermek, ha őszintén beszélnek egymással, nem lehet nagy gond. Vagy legalábbis nagyobb eséllyel oldódnak meg a konfliktusok, amelyek elkerülhetetlenek, és ezzel gyermekeinknek is egy áldásos útravalót tudunk az önálló életükhöz csomagolni.
Aminek tilosnak, vagy kerülendőnek kellene lennie, az a sértődés, a sérelmek hordozása, de ez a problémák megbeszélésével idővel eltűnhet, ha következetesek vagyunk ezen a téren. Ez a gyermeknevelés alapja is.
Szeretet és kommunikáció, melyet empátiával és elfogadással kell fűszerezzünk, ezek kell, hogy legyenek a legócsaládok építőkövei, amelyek középpontjában a gyerekek állnak, akikért mi vagyunk felelősek.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
