Nagymamáink idejében elképzelhetetlen volt, hogy valaki ne tisztán és érintetlenül menjen férjhez. Néhány évtizeddel később, amikor a szüleink házasodtak, már sokat lazult ez a hozzáállás, de akkor is odafigyeltek a család jó hírére. Manapság viszont mintha már elvárás lenne, hogy elköteleződés előtt annyiszor cserélj partnert, ahányszor csak lehet. Női véleménycikkünk következik.
A minap felhívott egy rég nem látott egyetemi csoporttársam, hogy itt van a városban, szívesen találkozna. Be is ültünk egy hangulatos kávézóba, ahol hamar feljött egy elég megosztó téma.
Vajon érdemes kiélni magunkat házasság előtt?
Természetesen nagyon hamar vitába is kezdtünk a barátnőmmel. Azonban mielőtt vázolnám a két álláspontot, talán fontos lenne megkeresni a probléma lényegi okát! Eddigi tapasztalataim szerint ez kérdés a második legvitatottabb azután, hogy egyáltalán szabad-e nemi életet élni azelőtt, hogy az ember lánya oltár elé állna.
És itt kezdődik a probléma: az ember lánya.
Köztudott, hogy sokkal nagyobb elismerést jelent, ha egy pasinak sikerül a fél várost megdönteni, mintha ezt egy nő tenné. Ismerős az a vicc, hogy „Melyik jobb, ha egy kulcs minden zárat nyit, vagy pedig az, ha egy zárat minden kulcs nyit?” Nagyjából ezen a ponton szorul ökölbe a keze a bennem élő feministának! Abban tehát mindketten megegyeztünk a barátnőmmel, hogy ez a megkülönböztetés, nők felé való elvárás egy probléma.
Különböző állásponton voltunk
Szerinte jó, ha minél több partnerünk van, még mielőtt bekötik a fejünket. A fő érve az volt, hogy csak akkor tudod megtalálni önmagadat, ha minél több pasival – vagy épp nővel – ágyba bújsz. Ehhez persze jó kihasználni minden adódó lehetőséget. Azáltal, hogy több partnered van, az ágyban megtapasztalod, hogy milyen igényeid vannak, milyen temperamentumú társra vágysz. Elmondása szerint ő igen jelentős múlttal rendelkezik ilyen téren. És bár számos kalandon túl van, komolyabb párkapcsolata csak egy volt. Úgy vélekedett az egészről, hogy még idő kell neki, fél az elköteleződéstől, és szerinte „még nem érett be a dolog”. Vagyis: folytatná a hancúrozást, amíg rá nem talál a nagy Őre.
Én ezt kicsit máshogyan gondolom
Szerintem ebben a témában a két kulcsszó létezik: az értékek és a mérték. Egészen addig, amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mire vágysz az életben, milyen értékeket képviselsz és mik a terveid hosszútávon, addig nehéz lesz a mértéktartás is. Semmi baj nincs azzal, ha valakinek több partnere van, még akkor sem, ha azok egy éjszakáig tartanak. De talán akkor nem azt kellene várni, hogy „megtalál az igazi”. Mondjuk ki: egy kapcsolat kőkemény meló. Önérvényesítés és megengedés folyamatos váltakozása. Ezt pedig csak akkor tudod megtapasztalni, és fejlődni benne, ha ebben élsz.
Én nem gondolom reálisnak azt a kérdést, hogy „Szükség van arra, hogy kiéljük magunkat házasság előtt?” Sokkal inkább az számít, hogy te akarod-e? Egyezik ez a nézeteiddel, a személyiségeddel, és későbbi terveiddel? Ha a válaszod igen, akkor semmi gond nincs azzal, ha házasság előtt több partnered is van. De azt tanácsolom, hogy akkor is törekedj a mértéktartásra.
Reflektálj, figyeld önmagadat!
Szakíts időt arra, hogy időnként megvizsgáld a motivációidat, az érzelmeidet, hogy az életedbe belépő ember mit okozott benned. Miért van szükséged újra és újra egy futó kapcsolatra? Valóban formál téged, vagy inkább csak menekülsz valami elől?
Szerintem érdemes ezeket letisztázni, felülvizsgálni. Hiszen önmagunk megismerése nem azáltal fog megtörténni, hogy egy-egy éjszaka hancúrozol valakivel. Sőt, szerintem még a saját igényeidet sem azáltal tudod felismerni. Mindezt egy tartós kapcsolatban tapasztalhatod meg. Tehát a konklúzió az lehet, hogy csinálj bármit, de tudd a miértjét.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
