Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen problémával kell majd szembenéznem. Számomra elképzelhetetlen, hogy valaki ne értse meg, ha a másiknak párja van, akkor azt tiszteletben kell tartani. Pláne akkor, ha az illető fiának a barátnőjéről van szó.
Többször jártam már a barátom családjánál, így nem feltételeztem volna, hogy hasonló szituációba fogok kerülni. Egy vasárnapi ebéd alatt került sor a szürreális, és egyben visszataszító jelenetre. Kimentem a konyhába, hogy bevigyem a desszertet a többieknek, amikor a barátom apja megjelent mellettem.
Fel sem tűnt először, mit csinál, annyira elképzelhetetlen volt számomra, ami történt.
Ahogy a süteményeket pakoltam át a tálcára, láttam, hogy az após jelöltem velem együtt pakolászni kezd úgy, hogy közben összeért a csípőnk. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, mert ahogy mellettem állt, nem volt kifejezetten intim a mozdulat, bár mindenképp szokatlan volt számomra az ilyen jellegű fizikai közelség, főleg tőle.
Talán jeleznem kellett volna, hogy nem tetszik a helyzet, bár nem akartam tiszteletlen lenni. Ez azonban nagy hiba volt, ugyanis a következő mozdulata az volt, hogy a tenyerét a csípőmre helyezte, hogy több helye legyen a konyhapultnál. Ekkor természetesen azonnal hátrébb ugrottam, és zavartan vittem ki a félig megpakolt tálcát a családnak.
Ez után rá se bírtam nézni a barátom apjára, köszönésnél is azonnal az autóba ugrottam a szokásos puszik helyett.
Hazaúton elmondtam a barátomnak is, hogy mi történt. Először nagyon furcsának találta, és biztosra akart menni, hogy nem csak én értettem félre valamit. Ez azonban lehetetlen, és ezt el is magyaráztam neki. Teljesen indokolatlan volt hozzám érnie, így nem lehet más oka annak, hogy így közelített felém.
A hazaút végére a barátom teljesen kiakadt, és válogatott szitkozódás közben azonnal felhívta az apját. Amikor felvette a telefont megkérte, hogy hangosítsa ki, és hívja oda az édesanyját is.
A hívás alatt mindent elmondott, és én is hozzátettem, hogy ez egy undorító és megbocsáthatatlan megnyilvánulás volt a részéről. A barátom hozzátette, hogy ezek után csak az anyjával hajlandó találkozni, az apja pedig felejtse el, hogy látni fog bennünket.
Én nem szerettem volna ekkora konfliktust a helyzetből, de megértem a barátomat, és ha külső szemmel nézem a helyzetet, én is hasonlóan kritikusnak találom.
Örülök, hogy kiállt mellettem még az apjával szemben is, beáldozva az egyébként jó kapcsolatukat. Az anyjával később többször is találkoztam, aki megértő volt velünk, és igyekezett úgy alakítani a találkozóinkat, hogy az apósom semmiképp se tudjon zavarni minket az értelmetlen bocsánatkéréseivel.
A barátom édesanyja elmondta, hogy nem szeretne emiatt elválni, mert fél, milyen lenne egyedül lennie abban a nagy házban, és egyébként is, régóta inkább lakótársként tekint a férjére, mint férfiként.
Én megelégedtem a kialakult helyzettel, és hálás vagyok a barátomnak az értem hozott áldozataiért.
Rita történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
