“Unom már egyedül, kell valaki az életembe.” Ez a mai világ unalomig ismételt kijelentése, mégis, amikor arról van szó, hogy valaki tényleg megkeresse a párját, csak fásultsággal és unottsággal találkozunk.
Soha nem volt ennyi nem személyes lehetőség az ismerkedésre, mégis sokaknak egyre nehezebb társat találni. Miért van ez? Miért egyre magányosabbak az emberek, ha sorra jönnek az újabbnál újabb csoda alkalmazások, amelyekkel megtalálhatják az igazit?
“Nincs időm ismerkedni”
Újabb klasszikus mondat, amit mindenki imád ismételgetni. Vajon tényleg nincs idejük? Nos, sajnos a legtöbbször igazat mondanak, és valóban nincs, mert a mai ember ébren töltött idejének legnagyobb részét elveszi a munka. Utána meg senkit nem érdekel, hogy hogyan lesz ideje magára és másokra.
Szóval két választás maradt a társkeresőknek: vagy olyan hobbit találnak, ami közben tudnak ismerkedni; vagy elég időt szánnak magukra, aztán lesz, ami lesz alapon neki ülnek az online ismerkedésnek. Tapasztalataim szerint legtöbben a második utat választják. Ez néha sikeres, de legtöbbször csak fásult húzogatássá fajul, ami egyszerre kelt bennük hamis reményeket és kiábrándultságot, lelkesedést és undort.
Nem valódi emberek, hanem profilok
Természetesen mindezt nagyon jól kihasználják az alkalmazásfejlesztők is. A felület és a hangok, mind arra vannak tervezve, hogy beszívják az embereket. A húszas-harmincasok messziről felismerik az applikáció jellegzetes értesítés hangjait, és azt is, hogy mit jelent X irányába húzni az első kép alapján, és mikor egyértelmű egy képről, hogy kamu.
Az egész rendszer profilokra épül valódi tartalom nélkül, amihez az emberek megtanultak alkalmazkodni. Besűrítik a személyiségük legszebb szeletét pár képbe és egy idézetbe. Ennyi jutott nekik, és ebbe nem férhet bele semmi negatív, de nem is akarják, hogy belekerüljön. A közösségi médiában mindenki csak az élete legszebb pillanatait mutatja. Mindenki utazik egész évben, miközben minden héten negyven vagy több órában dolgozik.
Az ismerkedős felületeken pedig végképp csak a legjobb képeket és legokosabb idézeteket szabad kirakni.
És ezt mindenki tudja, mégis hazudnak. Másoknak a képeikkel, önmaguknak pedig azzal, hogy nem ismerik be, hogy amit csinálnak, nem vezet sehova. Az illúzióját keltik az párkeresésnek, de ez nem az, mert így nem lehet megismerni másokat.
Bezárkózva nem lehet egymásra találni
Mert még ha párba is állnak, akkor se történik általában semmi, mert nem kell, nincsenek elvárások. Senkit nem érdekel, hogy napokig várakoztatott a válasszal egy idegent, ahogy az sem, ha egyszerűen csak magyarázat nélkül nem ír neki többet. Szó nélkül megszakíthatjuk bárkivel a kapcsolatot, és boldogan meg is tesszük.
Nemsokára úgyis jön a hang, hogy valakivel kedveltétek egymást, vagy amúgy is egyszerre beszélgetsz több emberrel. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg úgyis másképp néz ki a valóságban, mint a képeken, és amúgy se lenne kedved élőben találkozni. Ezek mind súlytalan beszélgetések következmények nélkül, és ez mind jól tud esni egy átdolgozott nap után, csakhogy egy valódi találkozás, egy jól sikerült randi még ennél is többet jelentene.
Mindig van remény
Természetesen van rengeteg sikertörténet, ami online összejött párokról szól, és miattuk megéri, hogy léteznek ezek az alkalmazások. Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek jót tesznek. Nekik fel kell ismerni, hogy ha komolyan gondolják társkeresést, és eléggé szeretik önmagukat ahhoz, hogy mást is szerethessenek, akkor változtatniuk kell.
Össze kell szedni a bátorságukat, hogy társaságba járjanak, hogy új hobbikat keressenek, hogy leszólítsanak másokat! Hiszen most nemcsak a képeket, hanem a saját idejüket is ide-oda húzogatják céltalanul.
