Az ünnepek – a családi és baráti összejövetelek – végeztével gyakran maradunk rossz szájízzel. A „szeretteinkkel” eltöltött meghitt pillanatok mellett, akarva-akaratlanul, előbújik az ünnep árnyoldala is. Például a megjegyzések, a kedves bóknak szánt sértések.

A barátnőimmel összegyűjtöttünk néhány „kedves szót” a korábbi és az utóbbi ünnepi asztalokról, hogy ventilláljuk kicsit a sérelmeinkről! Lássuk ezeket!

„Tényleg hatásos volt ez a gluténmentes és vegán diéta, kicsikém, sikerült ledobni a felesleget! De ugye jövőtől végre normálisan fogsz enni?” – mikor a nagyinál betelik a pohár, mert te már megint semmiből nem tudsz enni, amit ő készített.

„Végre megtanultál rendesen parkolni!” – keresztapám, miután hazavittem a családi vacsoráról, hogy ne kelljen gyalogoljon.

„Szerencséd van a homokóra alakoddal, nem tűnik fel, ha meghízol. De most amúgy is a Kardashian-fenék a divat!” – anyukám húga.

„Gratulálunk! Néztük ám az élő adást a díjátadóról, csak egy kicsit későre találtunk meg téged! Ott ültél a második sorban igaz? Olyan más vagy élőben, mint a Facebook képeiden!” – kolléganőm, akivel végre félév home office után élőben találkoztunk a karácsonyi partin.

„Végre megszabadultál a nagy loboncodtól, és látszik a szép kis arcod!” – egy kedves nagynéni.

„Pszichológiát tanulsz? Akkor majd téged foglak keresni, ha megbolondulok!” – külföldről hazaérkező rokonok.

„Örülök, hogy hordod a ruhát! Rajtad jobban áll, mert kitöltöd!” – barátnő a szilveszteri partin, akitől ruhát örököltem.

Végezetül:

Anyu: “Na mutass már egy képet a barátodról!”

Én: “Tessék! Itt épp a Városligetben sétáltunk.”

Nagynéném: “Ú, de jól néz ki a csávó! Mennék vele egy kört!” – szekunder szégyen a köbön.