Vannak ételek, amelyek azért készülnek, mert kell az energia vagy éhesek vagyunk, és vannak azok, amik nem csak praktikusak, de azért születnek, hogy örömünket fejezzük ki, vagy éppen köszönetet mondjunk velük. Ezek a kalácstésztából készült teknőcök ez utóbbi kategóriába tartoznak.
Miért teknős és miért kalács? Hogy jön össze a kettő? Egyszerűen, gyermekien, imádnivalóan, finoman, kedvesen, őszintén. A kis Emília története a legjobb példa, hogy milyen szerethetően és szépségesen lehet étellel kifejezni az érzéseinket, hálánkat. A történet lényege, hogy a tavaszias-nyárias kertben szabadon bóklászó teknőcök valahogy kiszabadultak, és elkommandóztak 2-3 utcányira. A meglepő és csodás, hogy mégis visszakerültek, tegyük hozzá, hogy ez Svájcban, a meghitt és barátságosan szelid Saint-Gallenben történt.
Csodás módon nagyjából egyszerre érkezett haza a két teknőc, a kalácstémában pedig már bizonyított Emília felvetette, hogy teknősbékás kaláccsal kellene meglepni a teknőcmentőket. Szuper ötlet, remek finomság, szeméyes és kreatív – így anyai együttműködéssel megszülettek a kalács-teknőcök ajándékba azoknak, akik megtalálták és hazavitték az elkódorgott állatokat. Nem kizárólag teknőctulajdonosoknak és ajándéknak ajánljuk, hanem mindenkinek, aki szívesen sütne egy igazán cuki finomságot.
