Tavaly augusztus elejére, idén már májusra esett az időpont, amikorra az emberiség fogyasztása az éves "keretet" elérte - ettől kezdve minden csepp energia, élelmiszer és víz rabolja a Föld erejét. Életmódbeli és fogyasztási szokásainkat nagy részben meghatározzák a lakással kapcsolatos túlzott igényeink is. A feleslegesen nagy méretű, hivalkodó, a társadalmi presztízst demonstráló lakóházak, amelyek jelentős része környezetvédelmi szempontból korszerűtlen. Szinte zabálja az energiát: télen a fűtés, nyáron a hűtés miatt.
Én a magam részéről abban hiszek, hogy a kicsi, kicsi és önfenntartó otthonoké a jövő. Az olyan lakásé, amelyek nem a szomszédnak szóló látványos, túlzó építmény, hanem… erre nincs talán jobb kifejezés: csak egy "kicsike ház". Egy kicsi ház, amely gyengéden tapad meg a tájban, pont odaillő, barátságos, könnyen fenntartható- természetes energiaforrásokat felhasználó. Szép.
Biztos vagyok abban, hogy valódi boldogságunk, sőt a komfortérzetünk nincs szoros összefüggésben az otthonunk négyzetmétereinek számával – amivel nem azt mondom, hogy egy hat tagú családnak 10 négyzetméteren kellen szorongania, de azt mindenképp, hogy egy két gyermekes családnak egyszerűen nincs szüksége 200-300 négyzetméteres otthonokra.
Most egy olyan házat mutatunk, ami megdobogtatja a szíveket. A CountryLiving oldalán megjelent cikk egy olyan lakóházat mutat be, amelyet bármelyik pillanatban elfogadnánk otthonunknak. A környezettel együtt. Mert csodaszép, élhető, megnyugtató és valóban otthonos. Olyan idill, amelynek szívesen lennénk részesei. Nézzétek!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
