Ki ne kapná fel a fejét Rómeó és Júlia gyönyörű, de tragédiába forduló szerelmének történetére? Ki ne játszott volna el egyszer legalább ( a romantikus lelkek többször is), hogy mi lenne, ha minket teperne le ilyen vad szerelem? Ki ne gondolta volna végig, mit tett volna másként a fiatal szerelmespár helyébe?
Anélkül, hogy valós ismereteink lennének az adott kor elvárásairól, azt hiszem sokan szálltunk volna szembe a családdal, a társadalommal és erős a gyanú, hogy nem a halálba, csak egy másik életbe szöktünk volna át (el) a szülői harag elöl.
De az, a mi történetünk lenne. Rómeó és Júlia pedig más történetet ajándékozott nekünk – az utókornak. Egy olyan szerelem történetét, amely évszázadok óta a legerősebb szerelem története.
Ezért házasságkötésük évfordulójának ezek a virágok nekik nyílnak. Az ő rózsájuk. És minden szerelmes szívé.
