A méh biológiailag meghatározott helye a kismedencében van a méhszáj mögött, helyén pedig különböző szalagok, izmok, szövetek tartják. Ám a terhességek, a nehéz, emelésekkel tarkított fizikai munka, a korral egyre gyengülő medencefenék-izomzat miatt maga a szerv egyre lejjebb süllyedhet. A helyzeten tovább ronthat a túlsúly, a krónikus székrekedés, az állandó köhögés vagy az ugrálással járó sport is. Minél gyengébbek a gátizmok, a hüvelyfal izmai, minél többször terheljük a rendszert terhességekkel, hüvelyi szülésekkel, s minél kevesebb az ösztrogén a szervezetünkben, a helyzet annál rosszabbá válhat. Szöveteink egyre lazulnak, s a méh először előreesik, ami egy értelemben egy bizonyos kor felett tulajdonképpen természetes állapot. Ha azonban korábban jelentkezik, vagy rontja az életminőségünket, akármilyen életkorban elmehetünk vele a nőgyógyászunkhoz, aki a legrosszabb esetben műtéti úton rendezi a problémát. Más a helyzet, ha a méh nemcsak előreesett, de meg is süllyedt…

Ha a méh előreesése kezeletlen marad, és tovább romlik a helyzet, a méhünk szép lassan a hüvelyünkbe csúszik. Az első fokozatban még több mint egy centivel a szűzhártya felett található a méh alja, a második stádiumban maximum egy centivel haladja meg azt, a harmadik fokozatban a méh még nem tölti ki a hüvely teljes hosszát, ám a negyedik stádiumban igen, és maga a hüvely is előreeshet. A kezdeti szakaszban a hüvelyben érzett nyomás, fájdalmas nemi élet, inkontinencia, deréktáji fájdalom jelezheti a méhsüllyedést, de fizikailag is érezhetjük. A rendszeres, évenkénti nőgyógyászati kontroll ezért is fontos, hiszen nemcsak rákszűrést végeznek, de a vizsgálat során az is kiderülhet, ha méhünk előreesik vagy süllyed.

Folytassátok a cikk olvasását!

Forrás:

www.pixabay.com