Egy ideje kering az interneten az a kép, mely egy nem éppen nőiesnek mondható perzsa hercengőt ábrázol. A perzsa hercegnőkről korántsem ilyen kép él bennünk, de volt egy időszak Iránban, akkor meglehetősen meghökkentő divatok uralkodtak.
Az ominózus fotóhoz tartozó kommentár szerint az akkori szépségideált ez a hercegnő testesítette meg, és egy tucat kérő lett öngyilkos abbéli fájdalmában, hogy a nemes hölgy visszautasította őket. A kép Nazar al-Din kadzsár sah leányát, Esmatot ábrázolja, és bár a kérők öngyilkosságáról szóló rész puszta legenda, ahogyan az is, hogy maga a hercegnő szépségideál lett volna, a kádzsárok uralkodása alatt (1785-1925) tényleg voltak divatban furcsaságok.
Mint például a bajusz és a bozontos szemöldök. A nőknél. Persze, a szemöldök talán még érthető is, hiszen Frida Kahlo arcát is összenőtt szemöldöke tette olyan különlegessé. Egyes déli népeknél genetikai adottság az erős szemöldök, és egyáltalán nem róhatjuk fel nekik, hogy nem irtják tűzzel-vassal a kósza szálakat, hanem elfogadják – és nagyon is praktikus módon normává emelik – ezt a jellemzőjüket.
Nade a bajusz?
Számos 19. századi forrás bizonyítja, hogy a kadzsár nők szexepilje a bajuszka volt. Úgy tűnik, ebben az időben menő volt a nők körében, hogy a férfiakhoz hasonlítsanak, mert a maszkulin külső a hatalom jele volt és tekintélyt kölcsönzött nekik. Az arra járó európia utazók megrökönyödve számoltak be útirajzaikban a különös jelenségről, mely jól tükrözi az egyes kultúrák közti, ízlésbeli különbségeket, és azt, hogy a szépségideál, mennyire képlékeny és esetleges dolog is.