Mindenkinek megvan a saját véleménye az egyéjszakás kalandokról és magáról az alkalmi szexről, azonban élesen elkülönül a hozzáállás atekintetben, hogy férfiról vagy nőről van-e szó. De miért van ez?
Azt szokták mondani, hogy ha a szexuális kapcsolataik számáról kérdezik őket, akkor a pasik megszorozzák hárommal, a csajok pedig elosztják hárommal. Mi ennek az oka? A nőktől évszázadok óta elvárják, hogy hűségesek és erkölcsösek legyenek, szexuális életükről és vágyaikról pedig ne beszéljenek. A férfiakkal szemben azonban teljesen mások az elvárások. Ha egy szakítás után eszeveszett szextúrába kezdenek, mindenki legyint és azt mondja: “Minden férfi ilyen, neki most erre van szüksége, érthető.”
Ezzel szemben ha egy nő teszi ezt, azonnal meg lesz bélyegezve. A társadalmi normák tehát még 2018-ban is azt sugallják, hogy a nők csak akkor szexelhetnek, ha komoly kapcsolatot keresnek és várnak el a másik féltől, a valóság azonban nem így fest. Ugyanúgy, ahogy a férfiaknak, a nőknek is vannak vágyaik, igényeik, ezek beteljesítése közben pedig nem minden esetben látják a “Nagy Őt” partnerükben. Persze ez nem egyenlő azzal, hogy az ember lánya mindenkivel lefeküdjön, aki csak szembe jön vele, a szexuális szabadság címszava alatt, de annyi biztos, hogy saját szexualitásunkat és döntéseinket nem szabad szégyellnünk. Mindenki maga dönti el mikor, kivel, hol és mit csinál, attól pedig, hogy egy nőnek is vannak néha alkalmi kalandjai mikor egyedülálló, még nem lesz kevésbé nő. Ez a fajta megítélés valószínűleg nem nagyon, vagy csak borzasztó lassan fog valaha is megváltozni, életünkért – amiből csak egy van – azonban csak mi magunk vagyunk felelősek, így éljük azt meg úgy, ahogy mi szeretnénk!
