Szerzőnk, Barok Eszter blogja sosem arról volt híres, hogy csak az élet rózsaszín, vidám oldaláról szól. A következő posztnak kellett egy kis érési idő, Eszter ugyanis nemrég anyuka lett. Az anyaságról pedig vagy jót, vagy... mégsem? Megszokott őszinte poszt következik, amivel sokan fogtok azonolsulni.
Egy ideje már bujkál bennem a gondolat, hogy ideje összeszedni a kisgyerekes lét árnyoldalait is. Merthogy vannak, még ha maga a kisgyerek miatt sokszor teljesen meg is feledkezünk ezekről…
7. Az alváshiány
A szülők általában erre panaszkodnak a legtöbbször, és azt hittem, én is emiatt leszek kibukva a legjobban, elvégre egész életemben lazán végigaludtam 10-12 órákat, ha csak lehetett. De francokat: kétszer három órával már elég jól el lehet lenni, ha ennél kevesebb jut, ott kezdődnek a gondok. Bori fél nyolc-nyolc felé alszik el, aztán fél tizenkettőkor, fél négykor kel cicizni, végül pedig hét, fél nyolc felé végleg. Jó esetben: rossz esetben két óránként, még rosszabb esetben óránként jelzi, hogy szüksége van rám…
6. A fókuszált munka hiánya
Az ember a komplexebb, főbb teendőket alvásidőre időzíti, de egyrészt BÁRMIKOR FELÉBREDHET (és hát fel is ébred), másrészt pedig ettől még akad intéznivaló mind a kenyérkereső tevékenység, mind a házimunka terén akkor is, amikor a gyerek ébren van. Ilyenkor azért – és hát ezzel nem árulok el nagy titkot – tovább tart minden, ami természetes: a gyerekezés ezzel jár. Viszont a fókuszált, időkorlát nélküli alkotási lehetőség hiányzik (más kérdés, hogy a nyugodt, csendes idő cserébe alaposan ki van használva, három óra alatt megvan az, ami fölött azelőtt hat órákat elkotlottam).
5. A sok okos tanács
Egy külső dolog, amire alapvetően nem volna érdemes energiát pazarolni, de közben meg rettenetesen fárasztó, ijesztő, kétségbeejtő a helyzet. Azt hiszem, bennem nem tudatosodott, hogy akinek egyetlen gyereke is van, az rögtön szakember: nem tudok egy cuki fotót se posztolni anélkül, hogy a, páran ne oktatnának ki arról, mit hogyan kéne csinálnom, b, néhányan ne vesznének össze a poszt alatt, hogy mi a helyes döntés.
Abszurd volt, hogy miközben a héten az Evernessen épp a 21. századi nőről szóló előadásomra készültem, két egyébként csodálatos nőismerősöm is könnyre fakasztotta egymást a hozzátáplálásról folytatott nagy, fájdalmas és meddő vitában… amit egy teljesen ártatlan Bori-fotó váltott ki (azzal a szöveggel, hogy őt mindenesetre egyelőre nem érdekli a cicin kívül más, de én optimista vagyok).
A további 4 pontot ide kattintva >>> olvashatjátok el.
„Úgy éreztem magam, mintha megerőszakoltak volna” – Másállapot, avagy szülés egy magyar kórházban
Alulról szerveződő kampányba kezdtek anyák, apák és családok, hogy véget vessenek az erőszaknak a szülészeteken. Séllei Lilla a kampányoló mamikkal beszélgetett arról, milyen élmény volt egy magyar kórházban szülni.
A cikket ide kattintva >>> olvashatjátok el.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
