A futás az egyik legegyszerűbb, leguniverzálisabb sport. Bárhol űzhető, a szükséges technikai felszerelés alapszinten – egy jó futócipő és sportmelltartó – egészen minimális, és az egész testünket formában tartja. Fogyaszt, felszabadít, kitartóbbá tesz és átmozgat – mi kell még?
Hát az, hogy szeressük csinálni! Sokan hiába tudják a józan eszükkel, milyen jó dolog a futás, maguk mégsem képesek elkezdeni, vagy kitartóan edzeni. Unalmasnak találják, vagy megfájdul a térdük, elkezd szúrni az oldaluk, és másnap már inkább maradnak otthon, nehogy még egyszer át kelljen élniük ezt a tortúrát. A jó hír, hogy mindenkiből lehet lelkes futó, csak okosan kell elkezdeni az edzést.
Kezdjük lassan
A kezdő futók első hibája: lehetetlenül magas célt tűznek ki, majd lehetetlenül gyorsan akarják teljesíteni. Ha edzetlenek vagyunk, ne tűzzük ki, hogy első alkalommal fél órán belül lefutunk 5 kilométert. Kezdjünk egészen kicsiben: sétáljunk tíz percet tempósan, majd kocogjunk tíz percet, majd ismét séta. Hetente lehet emelni a futás adagját és csökkenteni a sétát, majd elkezdeni az időt, távot is növelni. Így szívünk, tüdőnk, ízületeink fokozatosan fognak hozzászokni a terheléshez, nem lesz szörnyű oldalszúrás vagy fájó térd, derék másnapra, ami elveszi a kedvünket az egésztől.
Találjuk meg a stílusunkat
Számtalan alkalmazás van, ami segít mérni, mennyit, hogyan futunk. Jelzi az időt, a megtett kilométereket, a sebességet, és akár motivál is arra, hogy egyre jobban teljesítsünk. Ugyanezt a célt szolgálják a különböző versenytávokra felkészítő edzésprogramok is. Sokak számára fontos, hogy egyre messzebb, egyre gyorsabban fussanak, tágítsák a saját határaikat. De nem mindenkinek! Sokakat éppen frusztrál ez a fajta versenyszellem, a futást inkább rekreációs tevékenységnek, esetleg meditációnak fogják fel – ha mi ilyenek vagyunk, ne erőltessük magunkra valami program lelkesítő szövegeit és statisztikáit, inkább fussunk szabadon, saját ütemünkben, élvezettel.
Olvassátok el a további tippeket itt.
