Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én megszerettem a takarítást. Imádok porszívózni, port törölni, mosni, de teregetni, na azt aztán szívből utálok. Főleg, amióta városban élek.
Otthon, Felvidéken legalább nyaranta szerettem a teregetést, mert akkor kint teregettünk az udvaron, és az öblítő kellemes aromája a nyári friss levegővel igazi illatorgia volt a melegtől elgyötört tüdőnek. De egy pesti lakásban ez már kevésbé kivitelezhető, sőt, sokkal rosszabb élmény az egész. Szerintem ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, pontokba szedve pontosan meg tudom mondani, mit is utálok benne annyira.
Fagyos ujjak
Főleg télen. Márpedig, ha a kezetek fázik, akkor azon a legmagasabbra csavart fűtés sem segít: végigdidergitek a napot a teregetés után. Brrr.
Sose fogy el a mosnivaló
Míg az udvaron van bőven hely, és van hová teregetnetek, egy pesti lakásban a szárítókkal kell manővereznetek, ami azt jelenti, hogy mindössze 2 mosás után úgy tele lesz a lakás mosott ruhákkal, hogy elrontja az amúgy rendezett összképet. És ennek a folyamatnak soha, de soha nem lesz vége.
Unalmas
Ha Eszter azt írta a vízivásról, hogy uncsi, akkor a teregetés még inkább az. De komolyan. KOMLYAN. Előbb sikálnám fel a fürdőszoba padlóját fogkefével, az is eseménydúsabb, mint teregetni.
A tudat, hogy utána össze kell rakni a ruhát
Nos, igen. Ha a teregetést utálom, akkor a ruhák összehajtogatását egyenesen gyűlölöm. Annál monotonabb házimunka nem létezik a világon, ráadásul mindig van pár bosszantó darab, ami sehogyan sem akar úgy kinézni, ahogyan akarjátok. Pfej.
Ti hogy álltok a teregetéssel? Szeretitek?
