Valljuk be őszintén: a vizsgaidőszak egyetlen egyetemistának sem a szíve csücske. A folyamatosan növekvő pánik azonban már jóval hamarabb elkezdődik: egészen pontosan a szorgalmi időszak utolsó heteiben, a szemeszter végén. Íme a legtipikusabb gondolatok ilyenkor!
Személy szerint én a legnagyobb rémületet nem egy-egy vizsga előtt érzem, hanem a szemeszter legutolsó hetében, amikor már úgy lépek ki az egyetem épületéből, hogy tudom: viszlát, „gondtalan” hetek, helló, vizsgaidőszak!
A következő helyzetek például tuti, hogy nektek is ismerősek lesznek:
„Hova tűnt ez a 14 hét?”
Én úgy gondolom, hogy a vizsgák mellett talán még sokkal rémisztőbb az érzés, hogy csak úgy eltelt egy újabb félév, szinte észrevétlenül. Egyre közelebb kerül a diploma, a szakdolgozat, a munka világa, a nagybetűs ÉLET, és még sorolhatnám. Ugye, milyen rémisztően hangzik? Hát az is! Ha valaki meg tudja fejteni, hogy miért ezek az évek telnek el a leggyorsabban, akkor szóljon, mert én még mindig tanácstalan vagyok…
„Legközelebb jobban csinálom”
Aztán persze ott vannak a tipikus fogadalmak, amiket mindenki megtesz a félév elején, hogy aztán soha többet ne tartsa be. Ám a sok kihagyott előadás és átaludt órák után, amikor már élesben kell tesztelni a tudásotokat, sok esetben jön a megbánás, majd az újabb fogadkozás, és kezdődik minden elölről, mintha soha semmilyen hibánkból nem tanulnánk. Ki érti ezt?
„Mégis honnan szerzek jegyzetet?”
Ha már a kihagyott órákról van szó: a jegyzet hiánya a legelső dolog, amin egyetemistaként elkezd pánikolni az ember. Mert vagy nincs, vagy nem elég, és még ott vannak a kötelezők is – amiket persze senki nem olvasott még el. Oké, sokkal egyszerűbb lenne hamarabb elkezdeni, de mikor annyi fontosabb dolgunk van, ugyan kinek jutna eszébe olyankor tanulni?
„Sosem fogok átmenni”
A teljes kétségbeesés legdurvább fázisa, amikor már szinte kezditek elengedni az egészet, elkönyvelitek magatokban, hogy kész, vége, ennyi volt, akár a legrosszabb is bekövetkezhet. Mindenféle para forgatókönyv játszódik le a fejetekben, hogy nem lesz állásotok, semmire nem fogjátok vinni az életben. De nyugi, nem vagytok egyedül ezzel!
„MIÉÉÉÉÉRT?”
Vizsgázni senki nem szeret, csak hát muszáj, szóval végül marad a rövid ideig tartó sopánkodás, a kétségbeesés, az átvirrasztott éjszakák és a hatalmas pánik, majd a belenyugvás: nincs mese, tanulni kell.
Ugye ti is átérzitek a helyzetet?
A vizsgaidőszakról őszintén – gondolatok, amik minden egyetemista fejében megfordulnak
Lassan, de biztosan közeledik minden egyetemista rémálma, a vizsgaidőszak. Persze néhány tipp segítségével könnyebben átvészelhetjük ezt a kritikus időszakot, de azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy mi játszódik le ilyenkor az emberben.
