Az amerikai tervező, Donna Karan 1984-ben alapította a saját nevével fémjelzett divatházat New Yorkban. Az alapítás óta eltelt közel 3 évtized alatt a brand gyakorlatilag eggyé vált a sikeres, öntudatos, emancipált nő képével: olyan nagy nevek viselték büszkén a márka darabjait, mint Michelle Obama, Hillary Clinton vagy Oprah Winfrey.

Épp ezért volt döbbenetes, hogy október elején a Weinstein-ügyről kérdezett tervezőnő az áldozathibáztatók táborához csatlakozott. Amikor a Daily Mail riportere a CinéFashion Film Awards vörös szőnyegén a zaklatási botrányról kérdezte Karant, a tervező kiállt régi jó barátja, Weinstein mellett (akit saját bevallása szerint csodálatos embernek ismert meg), és inkább a nőket okolta a történtekért:

„Ez nem Harvey Weinsteinről szól. Nézd meg, hogy öltöznek ma a nők. Érdemes lenne megvizsgálni, hogyan prezentáljuk magukat. Mit kommunikálunk az öltözködésünkkel? Mit akarunk elérni a ruháinkkal? Nem lehet, hogy pont ezt akarjuk elérni a szexi és kihívó ruháinkkal? 

Nézd meg, hogy öltöznek a nők, és mit akarnak ezzel elérni a férfiaknál. Hogy mit akarnak? Bajt.

A meredek kijelentés után Rose McGowan, Weinstein egyik állítólagos áldozata azt mondta a tervezőre, hogy „egy rohadék, rongyrázós ruhában” – de nem McGowan volt az egyetlen, aki felháborodott a nyilatkozat hallatán.

Mia Farrow és Megyn Kelly bejelentették, hogy soha többé nem vásárolnak a divatháztól, a neten pedig online petíció indult azért, hogy az egyik legnagyobb amerikai áruházlánc, a Nordstrom szüntesse be a Donna Karan termékek forgalmazását. (A petíció indulásakor célként kitűzött 10 ezer aláírást időközben 30 ezerre módosították, mert jelenleg több mint 29 ezer aláírásnál jár a kezdeményezés.)

A Facebookon, a Twitteren és az Instagramon pedig a #meetoo hashtagen túl a #boycottdonnakaran hashtag is életre kelt.

„Öltözködéstől függetlenül egyik nő sem akarja, hogy megerőszakolják. Én khaki színű nadrágot viseltem egy hosszú ujjú felsővel, amikor rám támadt egy vadidegen” – foglalta össze egy nő röviden a Twitteren, hogy miért nincs soha, semmilyen körülmények közt létjogosultsága az áldozathibáztatásnak. Hozzá hasonlóan persze rengetegen osztották meg a gondolataikat és negatív tapasztalataikat a témában.

Forrás:

Depositphotos

Nem csoda, hogy 24 óra elteltével a tervezőnő érezni kezdte a szavai súlyát, ezért bocsánatot kért egy közleményben, melyben arra hivatkozott, hogy az eredeti kontextusból kiragadva valóban sértő lehetett a mondanivalója, de egyáltalán nem állt szándékában azt mondani, amit mondott.

A zavaros bocsánatkérés édeskevés volt utólag:

A tervező közel két hétig bújkált a nyilvánosság elől, amikor belátta: kénytelen lesz bővebben beszélni a történtekről. Végül az ABC News riporterének, Robin Robertsnek nyilatkozott, és hátborzongató mosollyal az arcán elmondta, hogy őszintén sajnálja a történteket.   

„Szeretem, csodálom a nőket, és foglalkoztat a helyzetük, hiszen édesanya és nagymama is vagyok. Sosem ejtettem korábban ilyen hibát, és megígérhetem, hogy a jövőben végképp nem fogok. Mint nő, az a célom, hogy a legjobbat hozzam kis más nőkből. Ez a szenvedélyem, már több, mint 40 éve csinálom, amit csinálok. Azt akarom, hogy a nők nőnek érezhessék magukat, és ehhez joguk is legyen” – mondta. Arra a kérdésre viszont, hogy mégis miért mondta, amit először mondott, nem adott túl racionális választ:

„Épp egy 14 órás repülőútról estem be a vörös szőnyegre. Egy olyan szituációba csöppentem, amire egyáltalán nem voltam felkészülve.”

Az eset „szépsége”, hogy a Donna Karan divatháznak magához a tervezőhöz papíron már nem sok köze van: Karan még 2000-ben eladta a cég tulajdonjogát 450 millió dollárért a francia LVMH vállalatnak, 2016 óta pedig már tervezőként sem foglalkozik a márkával.