Ha tervezőkről van szó, mi a szerkesztőségben folyamatosan kutatjuk az új arcokat. Aktuális kedvencünk még csak 23 éves, de már most olyan karakteres stílusban alkot, hogy az ember azonnal felismeri a munkáit. Bemutatjuk az extravagáns ékszereket és genderfluid ruhákat készítő kolozsvári tervezőt, Ferencz Borbálát.
Ferencz Borbála gyerekként operaénekesi karrierről álmodott, de saját bevallása szerint túl lusta volt a gyakorláshoz, így a zene helyett végül a rajzolásban, pontosabban a tervezésben találta meg önmagát. Amikor kicsi volt, nem különösebben érdekelte a divat, de tinikorára teljesen beleszeretett az öltözködésbe, illetve az abban rejlő lehetőségekbe.
Mint sok nő, úgy sokáig ő sem érezte magát igazán szépnek, mert nem tudott azonosulni azzal a női ideállal, amit a filmekben és a reklámokban látott.
Tiniként jött rá, hogy ha maga mögött hagyja a megfelelési kényszerét, sokkal jobban érzi magát a bőrében.
Szerinte mára sokat árnyalódott, hogy milyen is az ideális nő: már nemcsak egyetlen nőtípus van jelen a médiában, hanem szélesebbé vált a paletta, így mindenki megtalálhatja azt a karaktert, akivel azonosulni tud.
Borbála szerint miközben a női ideál szépen árnyalódik, ugyanez a változás a férfiaknál elmaradt: továbbra is sztereotípiákban gondolkozunk arról, hogy mi férfias, és mi nem az.
Bár a nemzetközi kifutókon jól látszik, hogy valamilyen változás közeleg, úgy véli, egyelőre a köztudat nem nyitott erre a változásra: ha egy tervező szoknyát mer adni egy férfi modellre, még ma, 2017-ben is kitör a botrány.
Ezt a saját bőrén is tapasztalta, mivel 2016-os diplomakollekciója, mely a Sons Of Cephissus nevet viselte, néhányaknál kiverte a biztosítékot…
A kollekció, amely a férfiideál változását volt hivatott körbejárni, tipikus férfias elemeket vegyített a hagyományosan nőiesnek vélt színekkel és formákkal, így került a klasszikusan férfias darabnak vélt farmerdzsekikre csipkemintás szilikonapplikáció és neonszínű festék.
(A teljes kollekciót ide kattintva tudjátok megnézni.)
Szerinte itt lenne már az ideje, hogy a pasikat is megillesse a feltétel nélküli öltözködésbeli szabadság, de nem tudja, minek kéne történnie ahhoz, hogy ezt meg is kapják.
Feministának tartja magát, épp ezért fontos számára, hogy a férfiasságról se sztereotípiákban gondolkozzon a társadalom: szerinte egy ideális világban a nők és a férfiak minden téren egyenlőek lennének, így az öltözködésben is.
Tervezőként arra szeretné biztatni az embereket, hogy ha nem tudnak elvegyülni a tömegben, akkor lógjanak ki tudatosan a sorból.
Elsősorban olyanoknak tervez, akikben nemcsak kellő adag bátorság van, hanem igény is az excentrikusságra.
Jelenleg Kolozsváron él, a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem mesterszakos hallgatója. Divattervezés szakon tanul, az ékszerkészítésre pedig eleinte csak hobbiként tekintett: mivel sehol nem jött vele szembe olyan kiegészítő, amit igazán a magáénak érezhetett volna, elhatározta, hogy megcsinálja azt, amit szívesen viselne.
Az első pár gyűrűjét egy kollégiumi vécében készítette, mivel a műgyanta – amivel előszeretettel dolgozik – elképesztően büdös, a megszilárdult darabokat pedig a saját szobájában csiszolta a végleges formára, sorozatnézés közben.
A műgyanta mellett kisüthető gyurmával, kisebb műanyaghulladékokkal, porcelánnal és agyaggal is dolgozik: folyamatosan kísérletezik a különféle technikákkal és alapanyagokkal. Mivel nincs mentora, autodidakta módon tanul a saját hibáiból és sikereiből. Az ékszertervezés során elsősorban a saját ízlésére hagyatkozik, de a visszajelzések alapján úgy érzi, van igény arra, amit képvisel – az pedig kifejezetten boldoggá tette, amikor egy férfi rendelt tőle gyűrűt. Nem ajándékba, hanem saját részre.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
