Először is kezdjük azzal, hogy szinte naponta megkapom a környezetemtől, hogy nálam válogatósabb ember aligha létezik. És sajnos be kell vallanom, egyetértek velük! Nálam a zöldségek szinte kivétel nélkül kiesnek, egészséges étkezés ide vagy oda, és persze ez még csak a kezdet. 

Mondhatni, hogy jártas vagyok a témában – épp ezért összegyűjtöttem azokat a nehézségeket, amikben minden válogatós ember magára ismerhet. Én szóltam!

Van, hogy úgy érzitek, reménytelen a helyzet. Ebéd a pasi szüleinél vagy a főnökkel? Ahelyett, hogy az ízeket élveznétek, ti mérnöki pontossággal tervezitek meg előre, hogy mit rendelhettek. Étlapcsekkolás: pipa, hosszas egyeztetések, aztán jön a reménykedés, hogy nem lesz semmi váratlan „meglepetés” a rendelt fogásban!

Jobb esetben a barátaitok úgy fogadnak el benneteket, ahogy vagytok, és igyekeznek a kedvetekre tenni. Ezért ha arról van szó, hogy mit főzzetek vagy hova menjetek enni, általában titeket kérdeznek meg, mert tudják, hogy úgyis rajtatok áll vagy bukik az adott program sikere. Ez persze néha kínos tud lenni, főleg, ha ismeretlenekkel találkoztok, és nem értik, miért tologatjátok a tányérotokon a nem kívánt falatokat. Tutit, hogy furcsán néznek rátok elsőre!

Emlékeztek még azokra a bizonyos iskolai étkezésekre? Amikor szinte a rosszullétig tömtük magunkba az annyira gyűlölt ételt, és a tanárok egyszerűen nem értették meg, hogy miért nem akarjuk megenni. Jó, elismerem, hogy fiatal korban még változik az ember, de azért szerintem erőltetni sem kellene ezt az evés dolgot, mert nekem például van, hogy emiatt nem bírok már ránézni sem egyes ennivalókra.

Vannak azok az emberek, akik mindig kísérleteznek a konyhában, és az étteremben a lehető legfurcsább különlegességeket rendelik. Hát, ti valószínűleg nem vagytok közöttük, hiszen jobban megéri a jól bevált kedvenceknél maradni, akkor nem érhetnek kellemetlen meglepetések. Én egy ideig gyakran kockáztattam, de miután sokadszorra távoztam csalódottan egy-egy helyről, a biztonság kedvéért maradok a szokásaimnál – vagy megkérdezem, hogy miből is készül pontosan az a csábító nevű étel…

Összeszámolni sem tudom már, hányszor kaptam meg, hogy „Ugyan, miért nem kóstolod meg még egyszer?" vagy „Ez butaság, hiszen ez igenis finom!"  és az „Ez csak hiszti!" megjegyzéseket. Hát, most elárulom minden kedves és aggódó embernek: mi, válogatós emberek nem magunknak választottuk, hogy ennyiféle ennivalót nem szeretünk, és ettől még nem leszünk kevesebbek. Ezt dobta a gép, és elismerem, hogy nem könnyű helyzet, de a szemöldökvonogatást és a sokatmondó pillantásokat tartsátok meg másnak, kérlek.

A kritika mindig nehéz: így kerülhetitek el, hogy mások véleménye miatt legyen rosszkedvetek

Ismerjétek el: titeket is érdekel, hogy mit gondolnak rólatok a többiek. Ha ti is éreztétek már rosszul magatokat emiatt, akkor itt az ideje, hogy leszámoljatok ezzel a félelemmel.

A cikk folytatásáért kattintsatok IDE!